Asztúriai Mozaikok

A covadongai csatától (722.) Karikó Katalin kitüntetéséig (2021.)

Az elmúlt 14 évben az Üzleti Élet kétszer is Asztúriába szólított. Bár mindkét alkalommal csak pár napot töltöttem a hercegségben, volt lehetőségem ismerkedni a régió tájaival, történelmével és kultúrájával is.

Ez a blog kivételesen nem egy tipikus útleírás, hanem megpróbálom egy történelmi idősoron bemutatni a látottakat. A logisztikáról csak annyit, hogy szinte naponta van közvetlen légijárat Malaga és az Asztúriai Repülőtér között. A szerény kapacitású nem-zetközi repülőtér a tenger mellett, de a fővárostól, Oviedótól 47 km-re található.

Alapok

Az autonóm tartomány pontos neve – az okokra még visszatérünk – Asztúriai Hercegség. Területe 10.600 négyzetkilométer, lakosainak száma alig több, mint egymillió, akiknek a fele a két nagyvárosban, Oviedóban és Gijónban él. A hercegség jelentős területét hegyek borítják, legmagasabb a Picos de Europa (Európa csúcsai) hegység a maga 2.650 méteres maximális magasságával. Ebből következik, hogy a gazdaságban fontos szerepet játszik a legeltető állattenyésztés, valamint a hús- és tejfeldolgozás.

A kezdetektől a rómaiakig

A mai Asztúria területén a legrégebbi barlangrajzok legalább 30.000 évesek lehetnek. Ötezer évvel ezelőttről Gijón környékén maradt fent 30 dolmen (újkőkorszaki, hatalmas kövekből épült temetkezési hely). Az itt lakókat legelőszőr a rómaiak hívták asztúriaik-nak, az egyik jelentős folyó, az Astura (ma Esla folyó) után.

A rómaiak az i.e. 29-19. között foglalták el végleg a tartományt, bár még évekkel ké-sőbb is fel-fel lázadtak az asztúriai törzsek. A hadjáratokban személyesen vett részt Caius Octavius (i.e. 63 – i.sz. 14.), később Augustus néven a Római Birodalom első császára (uralkodott i.e. 27-től haláláig, i.sz. 14-ig). A rómaiak korában épült a lenti híd Cangas de Onis-nál a Sella folyó felett.

A vizigótok és Cangas de Onis, Asztúria első fővá-rosa

A vizigótokról egész életemben azt hittem, hogy azért „nyugatiak”, mert Nyugat-Európában, pl. a mai Spanyolország területén éltek. Aztán kiderült, hogy a helyzet messze nem ennyire egyszerű. Azt írja a Wikipedia, hogy „a történészek többségének álláspontja szerint a gót nép etnogenezisére, néppé válására a kelet-európai síkságokon került sor”. A nyugati gótok vagy vizigótok a III. század végén kettévált gót nép nyugati ága voltak. Első külön államukat a keleti gótok szomszédságában hozták létre a mai Románia területén, majd a hunok támadása miatt nyugatra húzódtak. Utolsó saját államuk a mai Spanyolország területén létezett az arab hódításig.

A Vizigót Királyság fővárosa a VI. századtól kezdve Toledo volt. Erre az időszakra a szinte folyamatos polgárháborúk a jellemzőek, aminek aztán 711-ben közismerten nagyon rossz vége lett. Witiza (uralkodott 701-710. között) örökölhető királyságot akart alapítani, de tervét a klérus és a nemesség ellenállása miatt nem tudta megvalósítani, sőt meg is fosztották uralmától. A trónbitorló Roderik ellen Witiza király fiai az arabokat hívták be, azonban a Tárik ibn-Zijád által vezetett arab sereg segítőből ellenség lett: 711-ben Jerez de la Frontera mellett Roderiket legyőzték, de a csatában Witiza fiai is elestek és az arabok lettek Hispánia urai.

A móroknak a Hispániai-félsziget meghó-dítására irányuló, elsöprő erejű támadása 711.) után a felbomlott Vizigót Királyság nemesei a félsziget északi részére, Kan-tábria hegyvidékére menekültek. Egyikük, Pelayo, lázadást robbantott ki Munuza mór kormányzó ellen. Pelayót elfogták és túszként Córdobába hurcolták, de 717-ben megszökött és újra az asztúriai mór-ellenes felkelők élére állt. A lázadókat beszorították a Picos de Eu-ropa hegyei közé, mégis feltartóztatták a mór sereg erőteljes támadásait, az Auseba-hegyi csatában megfutamították a mórokat és megalapították az Asztúriai Királyságot, amelynek Pelayo 718-tól a haláláig, 737-ig, a királya lett. Székhelye Cangas de Onís-ban volt.

722-ben Pelayo Covadongánál állítólag újabb jelentős győzelmet aratott a mórok ellen. Ezzel nemcsak biztosította az új ki-rályság fennmaradását (Asztúriát a mó-rok soha nem tudták elfoglalni), de el is indította a rekonkvisztát, azaz a félsziget visszafoglalását, ami hétszázhetven évig (1492-ig) tartott.

Pelayo (fent Cangas de Onis-ban álló szobra) származásáról megoszlanak a vélemények. Az egyik feltételezés szerint Roderik vizigót király unokatestvére volt

Pelayo a keresztény ellenállás fontos jelképévé vált a középkori spanyol történelem-ben és irodalomban. A képen az Iglesia de la Asunción Cangas de Onis főterén.

Covadonga

A már említett 722. évi csata színhelye csupán 10 km-re található Cangas de Onis-tól. A győzelem emlékére az egyik covadongai barlangban (Santa Cueva, azaz Szent Barlang) emlékoltárt emeltek a harcokban segítséget nyújtó Szűzanya tiszteletére.

Állítólag Pelayo (akinek a koporsója is itt található) harcosai ebben a barlangban pihentek meg a csata előtt. Innen pár lépésre építették meg a XIX. század végén a neo-román stílusú Basilica de Santa Maria la Real de Covadonga-t.

Lagos de Covadonga

További 14 km szerpentinekkel gazdagon ellátott út visz fel a Covadongai Tavakhoz, amiket nem szabad kihagyni. Itt megtapasztalhatjuk az érintetlen természet szépségét.

A Picos de Europa hegyeire nyíló csodálatos látvány valamint a csúcs alatt levő két tó, az Enol (a fényképen) és az Ercina révén ez a hely szöges ellentéte Andalucia kopár, egyhangú ormainak.


A tavak, a hegyek valamint az idevezető út szépségét és nehézségét a Vuelta de España szervezői is felismerték az 1980-as években és azóta 22-szer vették fel ezt a nehéz hegyiszakaszt a híres kerékpárverseny programjára. 2021-ben az itt végződő szakaszt a szlovén Primož Roglič nyerte meg.


Nem mindig volt ilyen békés a táj errefelé. 1972-ig vas- és mangánbánya működött a tavak között a hegyekben. Néhány járatot és csillét felújítottak, információs táblákat helyeztek el a turisták tájékoztatására. A vas- és mangán-oxidokok szabálytalan len-cséket képeznek a karsztosodott mészkövekben.

Oviedo első évei

I (Kegyetlen) Fruela (722-768.), az Asztúriai Királyság negyedik uralkodója kezdte meg Oviedóban a Szent Vincent kolostor és a San Salvador templom építését. Megkülönböztető nevét a király azért kapta, mert ha-talmi féltékenységből saját kezűleg ölte meg testvér-öccsét. A kolostor – amit többször átépítettek – ma az Archeológiai Múzeum épülete. (A képen a kolostor XI-XII. századi gótikus kerengője.)

II. (Tiszta, Szemérmes) Alfonz (759-842.), Asztúria ki-rálya (791-842.) volt az, aki formálisan is Oviedóba helyezte át a királyság fővárosát még 812. előtt.

La Cámara Santa (a Szent Kamra)

A Fruela által épített eredeti San Salvador templomot 794-ben a „kalandozó” muzul-mánok részben lerombolták és kifosztották. Az újjáépítésbe II. Alfonz kezdett bele. Ő építtette a Szent Láda őrzésére az ú.n. Szent Kamrát, ami két kápolnából áll. Az egyik a Szent Leocadia kripta, a másik a Szent Mihály kápolna. Ez utóbbit alaposan átépí-tették a XII. században román stílusban és akkor kerültek be az apostolok is.

A kápolna vasrácsokkal védett presbitériumában áll az Arca Santa (a Szent Láda), amelynek története (legendája) meglehetősen kalandos.

  • Az eredeti láda Jeruzsálemben készült cédrus fából és egy XI. századi leltár jóval későbbi másolata szerint – többek között – Jézus valamint Mária ereklyéit tartalmazta
      • annak a keresztnek egy darabját, amire Jézust felfeszítették,
      • Jézus tüskekoronájának egy darabját,
      • egy falatot abból a kenyérből, amit a tanítványok és Jézus az Utolsó Va-csora során ettek,
      • egy kortyot Mária anyatejéből és
      • az ú.n. Oviedói Szent Arckendőt.
  • 614-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet és a ládát az őrzői elvitték Alexand-riába.
  • Az afrikai muzulmán invázió elől a ládát előbb Sevillába szállították, majd Sevil-lai Szent Izidor (556-636.) – valószínűleg 633-ban – magával vitte Toledoba, ami akkor a vizigót királyság fővárosa volt. Toledóban a régi cédrus ládát lecserélték a mai tölgyfából készítettre. Itt kerülhetett a ládába Toledói Szent Ildefonz (607. k. – 667.) köpenye, amit Szűz Mária adott neki.
  • A 711. évi mór invázió után a ládát nagyjából 80 évig egy barlangban rejtegették az asztúriai hegyekben, mígnem 812-842. körül II. Alfonz Oviedóba, a Szent Kamrába nem vitette.
  • A ládát Oviedóban legelőszőr 1075. március 14-én nyitották fel VI. (Bátor, Vitéz) Alfonz (1047 k. – 1109.) leóni (1065-1109.), majd kasztíliai (1072-1109.) király jelenlétében.
  • A Szent Láda a ma is látható díszes ezüst dombormű borítást VI. Alfonz leánya, Urraca (1081-1126.), Kasztília és León királynője (1109-1126.) utasítására kapta 1113-ban. Az előlap a 12 apostolt és Jézust mint a Mindenség Urát (Pan-tokrátor) ábrázolja.

A fenti ereklyék közül a leghíresebb a Santo Sudario de Oviedo (a Szent Arckendő), ami a legenda szerint Jézus vérző fejét borította halála után (a következő fénykép). Így ír erről János evangelista az Újszövetségben:

„(…) megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön össze-göngyölítve, egy másik helyen.” (Jn 20, 6-7.)

„A spanyol szindonológusok által végzett tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az arckendőn található foltok összetételében egy rész vér és hat rész tüdőváladék álla-pítható meg. Ez egy keresztre feszített ember fulladásos halálával, illetve az eközben bekövetkező tüdőödémával hozható kapcsolatba. A pollenvizsgálatok kimutatták, hogy az arckendő valóban Jeruzsálemből, Afrikán keresztül került Spanyolországba. Az 1994-es oviedói szindonológus kongresszuson ismertették, hogy mirha és aloe nyomokat is sikerült azonosítani a szöveten.”

A fenti tanulmány csak egy „apróságot” nem említ: az 1980-as években elvégzett karbon-14 kormeghatározás eredménye azt mutatta, hogy a kendő valószínűleg a VII. században készült , ami megmagyarázná azt is, hogy miért nem említette semmilyen forrás az Újszövetség megírása és a 600-as évek között? Természetesen a tudományos vitát nem ebben a blogban fogom eldönteni.

Szintén a Szent Kamrában őrizik a Cruz de la Victoria-t (a Győzelem Keresztjét), amit III. (Nagy) Alfonz (848-910.), Asztúria királya (866-910.) ajándékozott 908-ban az oviedói katedrálisnak. A 920 x 720 mm méretű kereszt tömege közel 5 kg. A drágakövekkel díszített arany tok belseje egy fakeresztet tartalmaz, ami – a karbon-14 vizsgálattal alá nem támasztott középkori legenda szerint – Pelayohoz tartozott a 722. évi covadongai csata idején.

A Győzelem Keresztje 1984. óta a hercegség címerének központi eleme. Egyik másolata a Cangas de Onis-nál található hídról lóg le.

III. Alfonzról fontos megemlíteni, hogy miután az utódlásért folyó küzdelemben elnyerte a trónt, Oviedóból Leónba, a mai Kasztília és León tartományban található, eredetileg római kori városba tette át királyi székhelyét. (Az Asztúriai Királyság 924-ben szűnt meg.)

II. (Tiszta, Szemérmes) Alfonz (759-842.)

II. Alfonz (kinek apja I. Fruela király volt) uralma lendületet adott az Ibériai-félsziget móroktól való visszafoglalása folyamatának. 794-825. között több alkalommal is legyőzte őket. Szobra a katedrális előtt áll.

Kapcsolatba lépett Nagy Károly frank uralkodóval, a Szent Római Birodalom császárával. Az országot is megnyitotta a frank befolyás előtt. Ez a nemesség egy részének ellenállásába ütközött, akik a királyt még átmenetileg fogságba is ejtették.

Oviedóban püspökséget alapított, Idősebb Szent Jakab apostol – Galicia apostola – sírhelye megtalálásának helyén pedig megalapította az ismert zarándokhelyet, Santiago de Compostelát. A szerzetesi természetű királynak gyermeke nem született, ezért utóda I. Ramiro (791-850.) lett.

Santa María del Naranco és az Iglesia San Miguel de Lillo

Oviedótól csupán négy kilométerre található ez a két szép preromán stílusú épület.

A kétszintes, 21 méter hosszú és 6 méter széles épületet II. Alfonz utóda, I. Ramiro építette 842-ben. Az épület valószínűleg vidéki rezidenciának, királyi tanácsteremnek („Aula regia”), esetleg „szórakoztatóközpontnak” épült. Érdekes, hogy a tágasabb felső szint egyes termei csak az épületen kívül található lépcsőkön közelíthetőek meg. Az épületet a XII. század közepén már Szűz Máriáról elnevezett templomként emlegetik.


A sokkal kisebb méretű, Szent Mihályról elnevezett templom szintén I. Ramiro idejében épült. Eredetileg háromszor ekkora volt, de a XIII. vagy XIV. században jelentős része elpusztult. Építészetileg kevésbé gazdag, mint a szomszédos Santa María del Na-ranco.

Az Asztúriai Királyság megszűnésétől az Asztúriai Hercegség megszületéséig

Ahogy már említettem, 924-ben az önálló Asztúriai Királyság megszűnt, beolvadt a Leóni Királyságba, amely viszont 1300-tól perszonáluniót alkotott a Kasztíliai Királysággal.

Közel ötszáz évvel később,1388-ban I. János (1358-1390.), a Trastámara-házból származó kasztíliai és leóni király (1379-1390.), valamint Genti János (1340-1399.) Lancaster hercege megkötötték a Bayonai Szerződést, amellyel lezárták Genti János Kasztília trónjára vonatkozó igényével kapcsolatos vitájukat.

Genti János – bár indokolható, de megalapozatlan – trónigényéről való lemondásának feltétele az volt, hogy I. János fia, a későbbi III. (Beteges, Szenvedő) Henrik (1379-1406.) kasztíliai és leóni király (1390-1406.) feleségül vette Genti János leányát, Lan-casteri Katalint (1372-1418.), a későbbi I. (Katolikus) Izabella kasztíliai királynő nagy-anyját. A fiatalok az esküvő után nászajándékul megkapták az Asztúria Hercege címet és ezzel létrejött az Asztúriai Hercegség.

Mind a mai napig ezt a címet kapja meg és viseli a kasztíliai trón örököse. A kezdetek-ben a címhez valódi vagyon és hatalom is társult, például az asztúriai hercegek bírókat, polgármestereket nevezhettek ki. Ezt a gyakorlatot a Katolikus Királyok szűntették meg, azóta a hercegi cím csupán formalitás.

A lenti képen az egyik leghíresebb asztúriai herceg, János salamancai szobra. Ő Iza-bella és Ferdinánd fia volt, de még trónra lépése előtt fiatalon meghal

La Santa Iglesia Basílica Catedral Metropolitana de San Salvador de Oviedo (Oviedói bazilika)

A ma látható bazilika építése a XIII. században kezdődött és három évszázadig tartott. jellemzően gótikus építmény, de tartalmaz preromán, román, reneszánsz, sőt barokk elemeket is. Legrégebbi része a már említett Szent Kamra. A háromhajós épület alaprajza latin keresztre hasonlít és feltűnő a kórus hiánya, ami az összes nagy spanyol bazilikában megtalálható (pl. Toledo, Sevilla, Malaga).

Az 1531-ben elkészült 12 x a12 méteres főoltár Jézus életét mutatja be 24 jelenetben.

Kiemelendő még Méridai Szent Eulalia barokk kápolnája, ami egy méretes baldachint is tartalmaz. A hagyomány szerint a 13 éves keresztény méridai (Extremadura) lányt a IV. század elején, Maximianus császár idején ítélték halálra, mert nem volt hajlandó megtagadni hitét. Szent Eulalia Asztúria, Oviedo városa és az oviedói érsekség védőszentje.

A képeken a bazilika homlokzata, főoltára és a kereszthajó. Lent a főoltár részlete.

A képeken a bazilika homlokzata, főoltára és a kereszthajó. Lent a főoltár részlete.

A kolostor udvara, mögötte a kerengővel.

Az Oviedói Egyetem

Az egyetem megépítése Fernando de Valdés Salas (* Salas, Asturias, 1483., + Madrid 1568.) végrendeletében hátrahagyott jelentős összegnek köszönhető. Valdés végtelenül ellentmondásos politikus és egyházi vezető volt. Fiatalkorában a Salamancai Egye-temen tanult és később kánonjogot is tanított ott. Több városban (köztük Oviedóban, Leónban) volt püspök, majd 1546-ban sevillai érseknek nevezték ki. 1547-1566. között ő volt a spanyol főinkvizitor és sok ártatlan ember haláláért személyesen felelős.

Fanatikusan üldözte a keresztény hitre áttérteket és a lutheránusokat is. 1559-ben ő állította össze a betiltott könyvek listáját („index”), amin pl. a humanista Rotterdami Erasmus művei is „előkelő helyet” foglaltak el.

Az egyetem megépítése 40 évig tartott és csak 1608-ban nyitotta meg kapuit a diákok előtt. Az egyetem alapításának 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes év-nyitón I. János Károly király és felesége, Sofia királyné is résztvettek. Lent az egyetem udvara, középen Fernando de Valdés Salas szobrával. Az egyetem egyik épülete a mai napig az ő nevét viseli, ami nem biztos, hogy indokolt a XXI. században.

Museo de Bellas Artes de Asturias (Oviedo)

A bazilika előtti téren és két szomszédos utcában található Oviedo 4.500 m2 kiállítótérrel rendelkező impozáns Szépművészeti Múzeuma. Két bejárata is van, de célszerű a Calle Sta. Anna utcai kaput használni, mert így kronológiai sorrendben tudjuk megnézni a gazdag gyűjteményt. Maga a múzeum három épületből áll:

  • Palacio de Velande (itt található a javasolt bejárat),
  • a térre néző Casa de Oviedo-Portal és a
  • bővítmény.

A kiállított festmények között az összes híres spanyol festő alkotását megtalálhatjuk
Murillotól Barcelóig. Célszerű legalább 1 ½ órát szánni a látogatásra valamint alaposan
figyelni és követni a pénztárnál kapott alaprajzot, mert ellenkező esetben könnyen el
lehet veszi az épületekben.

A fenti képen a modern, a lentin a klasszikus gyűjtemény egy-egy terme.

A következő oldalon Murillo, El Greco műhelyének, Goya, Picasso, Miro, Genaro Lahuerta és Joaquin Sorolla egy-egy alkotása látható.

Oviedoról általában

A hercegség fővárosa nem túl „izgalmas”, de egy rendezett, jómódú település képét mutatja. Ami nekem különösen tetszett, az a számtalan – zömmel modern – köztéri szobor. A következő képen Botero „Anyaság” c. szobra. Lentebb egy tipikus oviedoi lakóház és park.

A színház és az önkormányzat épülete:

Gijón

A tartomány legnagyobb városa, lakossága 275 ezer fő volt 2013-ban. A városközpont közelében húzódó hosszú, homokos strand nyáron igen népszerű.

Fontos kikötőváros. Gazdaságában a nehézipar, a kohászat, a hajógyártás emelkedik ki, bár az elmúlt évtizedekben ezek „fénye erősen megkopott”. Jelentős a halászat és a turizmus.

Egy nyári nap a tengerparton. A következő képen a kishajó kikötő.

Universidad Laboral de Gijón

Ki gondolta volna, hogy Gijónban található Spanyolország legnagyobb alapterületű és egyik legvitatottabb épületkomplexuma, a 270 ezer m2 -es volt „Munkás Egyetem”? A Franco rendszer „fénykorában”, 1946-56. között építették, eredetileg az üzemi balesetekben elhunyt munkások és bányászok árvái számára.

Az 1950-es években a madridi Munkaügyi Minisztérium létrehozta a munkás egyetemek országos hálózatát és ennek a hálózatnak lett a része a gijóni intézmény is, évtizedekig a jezsuiták vezetésével. Az egyetemeken zömmel munkáscsaládokból származó tehetséges diákokat képeztek. Franco halálával a rendszere is megbukott, az épületek elhagyottan álltak és megindult az elkerülhetetlen állagromlás. Mígnem 2001- ben pályázatot írtak ki az épületek hasznosítására és megkezdődött a rekonstrukció is. Ma itt működik – többek között – az Oviedoi Egyetem egyik kara, egy-egy főiskola, kórház, technológiai és tudományos park. A francoista örökséget nem tagadják, de láthatólag túl tették magukat rajta. 

lgen, a torony a sevillai Giralda mintájára épült. 130 méteres magasságával ez Asztúria legmagasabb épülete. Előtte a templom, amit kívül-belül szentek szobrai díszítenek. A rekonstrukció befejeztével megszűnt egyházi jellege és ma kiállítóteremként üzemel. Lent az 1.800 férőhelyes hellenisztikus jellegű színház, aminek homlokzatán hat híres spanyol író, köztük természetesen Cervantes, szobrai láthatóak.

Lastres

Lastres egy hangulatos tengerparti falu a hegyoldalban, 1.500 lakossal. A fényképen jól létszik a töredezett, sziklás tengerpart. (A tengert itt Vizcayai-öbölnek, vagy Kantábriai tengernek hívják.)

Ribadesella

Lastres-től további 24 kilométerre keletre található Ribadesella tengerparti település, ami már közel hatezres lakossággal rendelkezik. A középkorban fontos kikötő, kereskedelmi, hajóépítési és halászati központ volt. I. Károly ebben a kikötőben lépett előszőr spanyol földre.


A legfontosabb kereskedelmi termék a só volt, a hajókat a Sella folyón leúsztatott fából építették és ugyanott halászták a pisztrángokat is. A XIX. századig fontos iparág volt a bálnavadászat is. 

Ma jelentős turisztikai központ. Itt található a Cueva de Tito Bustillo nevű barlang is, ahol harmincezer éves barlangrajzokat találtak. A barlang csak a nyári hónapokban látogatható, extrém korlátozott létszámban.

Az asztúriai konyha

Asztúria kétségtelenül Spanyolország egyik gasztronómiai „fővárosa”. Sok turista szinte csak a híres éttermek miatt látogatja meg a hercegséget. Lehet, hogy nagyon tévedek, de engem az itteni ételek a német („gót”, germán) konyhára emlékeztetnek, azzal, hogy itt még majdnem mindent „megspékelnek” a tenger gyümölcseivel. Íme egy nagyon ízletes példa:

A kompozició neve: „Csicseriborsó tőkehallal és spe-nóttal”. Idén ettem Oviedoban egy „fapados”, papírterítős étte-remben, amelynek a klientúrája a közelben dolgozó szellemi és
fizikai munkások közül kerül ki.

Szerencsére a Costa el Sol állandó és ideiglenes lakóinak sem kell lemondaniuk az asztúriai konyha élvezetéről, mert ott van nekünk az El Higuerón étterem (elvben) Fuengirolán. Néhány hagyományos étel az étlapról:

 

  • Fabada Asturiana (paprikás bab kolbásszal, véres hurkával és a sertés vállából készített sonkával) – leginkább a magyar paprikáskrumplira hasonlít. (A lenti képen. Az El Higuerón-ban egy adaggal 2-3 fő is kényelmesen jóllakik.).
  • Fabes con Almejas (bab kagylókkal és baszk csípős zöldpaprikával).
  • Patatas con Langostinos (burgonya garnélával, halból készült erőlevessel és baszk csípős zöldpaprikával).
  • Arroz del Señorito (rizs baszk pókrákkal, garnélával, grillezett paprikával és fokhagymás-olajos szósszal).
  • Arroz de Pitu de Caleya (asztúriai „útmenti csirke” rizzsel, sült paprikával és fokhagymás-olajos szósszal).

La sidra (gyöngyöző almabor)

Az Asztúriai Almabor az Európai Unió oltalom alatt álló eredetmegjelölésével rendel-kező termék. Az asztúriai kultúra és gasztronómia lényeges részének tekintik és olyan turisztikai attrakciót jelent, amelyet az egész régióban kihasználnak. A római kor előtti idők óta rendszeresen gyártják. Asztúria napjainkban 948 hektárnyi almaültetvénnyel rendelkezik. A termelés 2020-ban elérte a hatvanmillió litert, azaz a hercegség minden egyes lakosára nagyjából 60 liter jutott.


A sidra az almalé hagyományos eljárásaival történő erjesztésével nyert természetes ital, amelyhez nem adnak hozzá cukrot és amelynek szén-dioxid-termelése „endogén” (azaz azt nem külön adják hozzá az italhoz) és 5 %-nál magasabb alkoholtartalommal rendelkezik. Magyarországon a gyöngyözőborok kategóriába sorolható be.

Több alkalommal figyeltem meg a sidra felszolgálását és a mai napig nem világos, miért kell lehetőleg egy méter magasról a pohárba tölteni? Nincs jobb tippem, minthogy egyszer „jó ötletnek tűnt” és így maradt.

Az Asztúria hercegnője díj

Az Asztúriai hercegnője díj az Asztúria Herceg-nője Alapítvány által évente odaítélt díj, amelyet a világ minden tájáról származó, a tudományok, a humán tárgyak, a közügyek és a sport terén fi-gyelemre méltó eredményeket elért személyek-nek, testületeknek vagy szervezeteknek ítélnek
oda. Gyakran a spanyol Nobel-díjként emlegetik.

A díjakat minden év októberében ünnepélyes ceremónián adják át az Asztúriai Hercegség fővárosában, Oviedóban. Minden kategóriához öt-venezer euró pénzjutalom tartozik, azonban ez az összeg megoszlik, ha a kategóriának több nyertese van. Ezen felül minden díjazottnak átadják a Joan Miró katalán művész által tervezett szobrot.

Kiemelkedő esemény volt, hogy 2021-ben – első magyarként – Karikó Katalin kapta meg – megosztva – a tudományos és műszaki kutatás területén a díjat.

Az Asztúria hercege díjakat 1980. szeptember 24-én alapították az Asztúria Hercege Alapítvány létrehozásával, egy ünnepségen, amelyen Fülöp, Asztúria hercege, Spanyolország akkori trónörököse elnökölt, „a hercegség és Asztúria hercege közötti kapcsolatok megszilárdítása, valamint az emberiség egyetemesörökségének részét képező tudományos, kulturális és humanista értékekhez való hozzájárulás, azok ösztönzése és nép-szerűsítése céljából”.

Miután a herceget 2014. június 19-én spanyol királlyá koronázták, bejelentet-ték, hogy 2015-től az alapítványt és a dí-jakat Asztúria hercegnőjére nevezik át, hogy igazodjanak a spanyol trón új váro-mányosához, Leonórához. 2023. október 31-ig, amíg a hercegnő tizennyolc éves nem lesz, Fülöp király elnököl a díjátadó ünnepségen.

Leonóra hercegnő először 2019. október 18-án vett részt az ünnepségen, amelyen átadta a díjakat a nyerteseknek, és elmondta élete első beszédét a korona örököse-ként. Édesapja ugyanezt tette 1981. október 31-én, akkor még hercegként, az első díjátadó ünnepségen.

A fenti, „Leonores” névre keresztelt királyi desszertet a 2021. díjátadó ünnepség dísz-vacsorájára készítette egy oviedói cukrászda.

Mit lehet mondani összefoglalásul? Talán annyit, hogy Asztúria biztosan megér egy párnapos látogatást.


Telki, 2021. november 17.


Réthy Imre

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Latest Blog Posts