Écija

Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem Sevilla-ba a Spanyolország-Anglia1 focimeccsre és útközben szerettem volna valami új helyet is felfedezni. A választás Écija-ra esett és csak menetközben derült ki, hogy Écija egyáltalán nincs útközben (azaz a Granada-Sevilla autóút mellett), hanem jó 30-35 kilométerrel északabbra, a Cordoba-Sevilla autóút mentén fekszik. Így az út jó két órát tartott a Costa del Sol központjától2.

Écija-ban érkezési címként a Plaza de España-t adjuk meg és azt az Av. Miguel de Cervantes-en keresztül közelítsük meg. Így a tér előtt 10 méterrel már be is gurulhatunk a város egyetlen központi parkolójába.

Écija-ban kulcskérdés a nyitvatartás, ami – udvarias megfogalmazásban – rapszodikus. Ezért kellett összesen háromszor is ellátogatnom ide. Mentségükre szól azonban, hogy a nyitvatartásokat külön dokumentumban közzéteszik az önkormányzati turisztikai honlapon3. Az már kevésbé jó hír, hogy a megadott időszakok erősen „tájékoztató jellegűek” csupán.

Indokolt pár szót arról is ejteni, hogy mikor (nem) érdemes Écija-t felkeresni? Biztosan nem hétfőn és valószínűleg nem júliusban vagy augusztusban. Egy ideális látogatás talán egy péntek délutánból és egy szombat délelőttből áll. Amennyiben nem szándékozunk ott tölteni az éjszakát, akkor lehetőleg reggel hajnalban induljunk el a Costa del Sol-ról, úgy, hogy legkésőbb ¾ 10 megérkezzünk a célállomásra.

A parkolást követően kb. 5 perc alatt sétáljunk el a Calle Elvira elején található Turista Információs Központba, ahol kérjünk egy térképet és egy aktuális Nyitvatartási Dokumentumot. (A lenti bal oldali képen az a Calle Elvira, ahol a motorok állnak.)

A turista hivatallal egy épületben működik Écija történeti múzeuma, amit nem szabad kihagyni.

Az épület neve Palacio de Benajemi (a térképen és a nyitvatartási doksiban 8. sorszám) és ez Écija egyik barokk ékköve. Külön kiemelést érdemel az 1700-1756. között épült palota kapu homlokzata (fénykép az előző oldalon).

A palota belső udvara és a lépcsőház. Balra a jegypénztár ajtaja.

A jegyvásárlás mellett még egy fontos tennivalónk van a múzeum tényleges megtekintése előtt. A jegyértékesítő hölggyel meg kell beszélnünk, hogy mikor tud nekünk egy személyen idegenvezetőt biztosítani fejenként 4 €-ért a következők megtekintésére:

  1. Arca Real del Agua (25. – Középkori Víztartály);

  2. Estanque Romano (1. – Római kori Víztározó)

  3. Palacio de Peñaflor (10.)

Tapasztalatom szerint mire végzünk a múzeummal, már indulhatunk is a privát idegenvezetésre. (A fenti három hely egyénileg nem látogatható.)

Ennyi bonyolult logisztikai feladat után végre körül is nézhetünk a múzeumban. A földszintet akár ki is hagyhatnánk, ha nem lenne ott egy csodás, közel 22 grammos, nagyon sok karátos arany ékszer-szerűség, amely az i.e. VII. században, azaz kb. 2800 évvel ezelőtt készülhetett Turdetania-ban4.

Az igazi kincsek azonban az emeleten várnak ránk: a római mozaikok olyan tárháza, amit elképzelni sem tudtam a mai Itália határain kívül. Ezeket a II-III. századból származó nagyméretű mozaikokat mind Écija-ban találták, ami komoly gazdagságra utal.

Astigi-t, a mai Écija elődjét, Augustus császár uralkodása idején, i.e. 14-ben alapították. Kövezett utcákkal, víz- és szennyvízvezetékkel, fürdőkkel, egy fórummal és templomokkal rendelkezett.

Astigi volt a római Bética tartomány négy „megyeszékhelye” közül az_egyik. 

Gazdagságát elsősorban az olívaolajnak köszönheti, amelynek nagy valószínűség szerint a legfontosabb előállítója és exportőre volt a II-III. században5.

A fent látható mozaik neve: Az évszakok. A lenti mozaik címe: A Néreidák6.

A következő mozaik Bacchus-t ábrázolja, párducon ülve.

A múzeum igazi gyöngyszeme egy hibátlan állapotban, a víztározóban (oda később megyünk még) megtalált római szobor.

Címe: A megsebzett Amazon és 135-138. között készült. Valójában Policleto görög szobrász i.e. V. századi szobrának másolata. A szobor 185 cm magas és görög márványból faragták. Hasonló témában összesen négy római másolat maradt fent, a másik három Berlinben, Koppenhágában és New York-ban található.

A kiállítások megtekintése után érdemes még bekukkantani a korábbi istállóba is:

A következő mozaik Bacchus-t ábrázolja, párducon ülve.

Mire végzünk a múzeum látogatással, valószínűleg indulhatunk is a privát túrára. Az idegenvezetővel visszasétálunk a Plaza de España-ra, majd a bal oldalon egy keskeny utcában megpillantjuk a XVI. századi víztartály szerény épületét. (A vizet a közeli Genil folyóból akvadukton keresztül vezették ide és a tartályból a közkutakat és néhány fontos középületet láttak el.)

A lenti képeken balra az épület kívülről, jobbra a víztartály teteje az épületen belül.

Következő megállónk a Plaza de España (1.), ahol a földalatti parkoló építése során találták meg a római víztározót, ami a saját korában a felszínen volt.

Ahogy korábban említettem, itt találták meg a múzeumban már látott híres szobrot7.

 

 

A Plaza de España-ra még visszatérünk, most az idegenvezetőnkkel elsétálunk a_Palacio de Peñaflor-hoz (10.), amit a Hosszú Balkonok Palotája néven is ismernek.

A palota 1992-ben került az écija-i önkormányzat tulajdonába és csak igen lassan kezdődött meg a restaurálása, ami a mai napig nem fejeződött be. Művészi szempontból érdekes az utca görbületét követő hosszú balkon, a külső falon található festmények, a kapu homlokzat és leginkább az emeletre vezető lépcsőház.

Az épület 1700-1775. között épült és egészen 1958-ig a Peñaflor márki család lakta, amikor leszármazott nélkül meghalt az utolsó özvegy márkiné, Isabel de Angulo y Rodríguez de Toro.

A lépcsőház és gipsz stukkós barokk díszítése

A torony

Egyebekben a palota üres, berendezése tervbe van véve. Itt is feltétlenül érdemes felmenni a csigalépcsőn a toronyba, mert a kilátás jó időben páratlan.

A lenti képen szemben az Iglesia de San Juan (17.), jobbra pedig a Palacio de Valdehermoso (12.) tornya.

Ezen a ponton elbúcsúzunk idegenvezetőnktől és mostantól kicsit higgadtabban tudunk nézelődni Andalúzia „barokk fővárosában”.

Itt van rögtön a Palacio de Valdehermoso a jobb oldali képen), amely – a szabályt erősítő kivételként – nem barokk, hanem platereszk8 stílusú homlokzattal rendelkezik9.

Sétáljunk tovább pár sarkot DK-i irányba és egy kis dombon (ami egyben a város legmagasabb pontja) hamarosan megtaláljuk Écija talán legszebb, de bizonyára legvilágosabb templomát, az Iglesia de San Gil-t (11.).

A nagyméretű, háromhajós templom a XV. század második felében épült mudéjar stílusban10. Ugyanakkor a templom belseje ma sokkal inkább a XVIII. századi, neoklasszicista stílusú felújítás nyomait viseli, bár az egyik kápolna rokokó jellegű, ami nem túl gyakori Spanyolországban. Ebben a században épült a templom tornya is.

Innen a Palacio de Valdehermoso melletti keskeny Calle Virgen de la Piedad-on keresztül induljunk vissza egy kis kitérővel a Plaza de España felé.

Ejtsük útba a Plazuela de San Juan-on álló Iglesia de San Juan Bautista-t (Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templom – 17.), aminek tornyát az előbb már fentről is megcsodálhattuk.

Az eredeti, középkori templom 1785-ben nagyrészt elpusztult. Pár évvel később elkezdték egy új templom építését, de az építkezés 1807-ben félbeszakadt és a mai napig nem folytatódott. Így a templom gyakorlatilag a toronyból, egy kápolnából és a tervezett neoklasszikus új templom néhány boltívéből áll

Innen már tényleg csak pár lépés a Plaza de España, ahol már vár minket egy kellemes vendéglő.

Miután kicsit kipihentük magunkat, ideje végre alaposabban körülnézni Écija főterén, ami már 2000 éve is az volt. Rögtön szembetűnik az Iglesia de San Francisco (18.) hangsúlyos tömbje, ami korábban kolostor is volt. Érdemes külön megnézni a tér felöli manierista (késő reneszánsz) stílusú portált.

Egyes legendák szerint az épület baloldali balkonját a középkorban az Inkvizíció használta, de ezt az idegenvezető határozottan cáfolta. Valószínűleg neki van igaza, mert az écija-i „érintetteket” Cordoba- ban ítélte el az Inkvizíció Bírósága, szám szerint 114-et 1558-1730. között, azaz évi átlagban 0,65-t11.

A tér ÉNy-i sarkától száz méterre a város egyik legnagyobb temploma, az Iglesia de Santa Maria (5.) található. A jelenlegi épület 1778-ban készült el, részben késő barokk, részben neoklasszicista stílusban.

 A A templom melletti, a XVIII. században épült nagypolgári házban (Casa Palacio de los Pareja – 4.) jelenleg a Városi Könyvtár működik. Az átalakítás szép példája a régi épületek kulturális_újrahasznosításának”.

Sétánkat folytassuk a Plaza de España-ról ÉK-i irányba a Calle Mas y Pratt-on, majd folytatásán, a Calle Sta. Cruz-on, egészen a Plaza Nuestra Señora del Valle-ig. A hangulatos kis téren balra egy korábbi kolostor épülete, jobbra a Parroquia Mayor de Santa Cruz (23.) fogad minket. Ez utóbbi egy szintén csak részben elkészült templom (fényképek a következő oldalon).

A tértől egy utcára keletre, a Calle Espiritu Santo sarkán áll a Casa-Palacio de los Palma (22.), egy vezetéssel látogatható palotácska.

A ház jelenlegi formáját a_XVIII. században nyerte el és_jelenleg a Palma család tulajdonában_áll.

A telken korábban álló középkori kolostor a Dominikánus rendhez tartozott, egészen 1837-ig, amikor az apácáknak el kellett hagyniuk a zárdát. 1843-tól egy ideig az épületben működött a városi piac. A Palma család 1940-ben vásárolta meg a házat12.

A lenti képen a belső udvar.

A bal oldali képen a Palma család címere, a jobb oldalin az egyik helyiség többszáz éves tetőszerkezete.

Körsétánk utolsó állomása a Convento de las Florentinas (más néven: Monasterio de Santa Florentina – Szt. Florentina kolostor – 36.) a Plaza Nuestra Señora del Valle-től északra található, három rövid saroknyira.

Fontos előre bocsátani, hogy Écija-ban hét kolostor található13, azaz nagyjából_6.000 lakosra „esik” egy kolostor, ami valószínűleg nem hivatalos_kolostorsűrűségi” Guinness rekord. A kolostorok külön nyitvatartási doksival is rendelkeznek, a legutolsó sajnos 2017-ből származik14. Elvben a hét kolostorból öt látogatható.

A Convento de las Florentinas Écija legrégebbi kolostora és az egyik legelső dominikánus kolostor Andalúziában.

A névadó Florentina a mai Murcia tartomány fővárosában, Cartagena-ban született a VI. század elején, majd a század közepén három fiútestvérével együtt Sevilla környékére költözött. Két bátyja (gondolom, nem egyszerre) sevillai érsek, harmadik bátyja Écija és Cartagena püspöke lett15. Florentina természetesen már akkor sem lehetett főpap, ő ehelyett állítólag testvére, a későbbi San Leandro utasítását követve kolostorokat alapított, szám szerint 40-t. Haláluk után mind a négy testvért szentté avatták és a mai napig nagy tekintélyük van Murcia tartományban16.

Tekintettel arra, hogy Szt. Florentina Écija környékén (is) élt, emlékét századokon keresztül ápolták a városban és a rekonkviszta után a XV. század végén megkezdték egy templom és kápolna építését a tiszteletére. A XVI-XVII. századokban folyamatosan munkálkodtak a templom és az újonnan elkezdett kolostor befejezésén. Az épületegyüttes a XVIII: század közepére nyerte el mai, végleges formáját17. Építészetileg kiemelkedik az 1759-ben elkészült homlokzati portál, amit Nuestra Señora del Rosario szobra díszit (aki – többek között – Kolumbia védőszentje)18.

Ottjártamkor a kolostor és a templom zárva voltak, de rövid „könyörgésre” egy kedves apáca kinyitotta a templomot és így pár más katalán turistával közösen körbe sétálhattunk. A templom erősen barokkos. A következő képen az apácák házi kápolnája látható, amit egy fémrács választ el a templom többi részétől. Jobbra egy, a függönnyel eltakart ajtó vezet a kolostorba.

A templom belseje és az oltár, kicsit szokatlan megvilágításban:

A kolostorban jelenleg nyolc apáca – öt spanyol és három amerikai – él. Érdekesség, hogy egy kisebb cukrászüzemet is fenntartanak és az egyik oldalépületben naponta árulják a süteményeket („Bizcochos de las Monjas”).

A sütemények eredeti receptjét Antonia Mónica Garnica y Córdoba, Marquesa de Valdetorres alkotta meg 1752-ben, amikor belépett az écija-i Convento de las Concepcionistas Franciscanas (Las Marroquies) apácarendbe. 

A híres sütemény tojásból, cukorból és lisztből készül, de van egy negyedik, titkos alapanyag is, amiről csak annyit tudni, hogy az „Isten kegyelme” („Gracias de Dios”).

Sor Mónica de Jesús (a korábbi Marquesa de Valdetorres) receptje alapján egészen 2014-ig készítették a híres süteményeket az apácák a Convento de las Marroquies-ben, amikor is a kolostort apáca utánpótlás hiányában bezárták. Az utolsó apáca elkötözött a közeli Osuna-ba és vitte a receptet is magával. Écija átmenetileg elbúcsúzhatott egy évszázados élvezeti cikkétől.

Egy szerencsés barátságnak köszönhetően azonban a dominikánus apácák még 1943-ban megismerhették a titkos receptet és elkezdtek saját használatra sütögetni, mígnem a Convento de las Marroquies bezárását követően kiléptek a süteménypiacra20. Minden jó, ha a vége jó!

A következő videón kevesebb, mint három percben megismerhetjük a gyártási folyamatot:

https://youtu.be/uUxoKq8Koxw

Kicsit hosszúra nyúlt beszámolónk itt váratlanul félbeszakad. Pedig még maradt négy meglátogatlan kolostor.

Sitio de Calahonda, 2019. január 8.

Réthy Imre

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Latest Blog Posts