Madinat al-Zahra

Mai utunk a Córdoba melletti mór romvá- rosba vezet1. Ezt az utat különösen azok- nak ajánlom, akik ér- deklődnek a történe- lem és a városterve- zés iránt.

 

Logisztika

 

A látogatásra a szeptember-novem- ber és a március- május hónapok a legideálisabbak.

Hétvégén délelőttönként elég nagy tömeg van, de ha délután egy óra körül érkezünk, akkor már szinte egyedül leszünk. A kicsivel több, mint 200 kilométeres út kicsivel több, mint két óráig tart. Érkezési címként a Google Maps-ben a Visitor Center Medinat Al- Zahra-t adjuk meg, mert maguknál a romoknál már nem lehet parkolni. Oda folyama- tosan közlekedő zöldszínű buszok visznek fel a látogatóközpont melletti nagy parko- lóból 2,50 €-ért.

A romokat én idegenvezetővel jártam be (jegyet – 18 € – előre kell venni, például itt: http://www.medinaazahara.org/en/guided-tour-medina-azahara.html , de több másik utazási iroda is kínál vezetett túrákat). Amennyiben viszont a kezemben lett volna ez a leírás, akkor nem lett volna szükség a vezetőre. (Persze nem lehetett, mert csak most fogom megírni,)

Amennyiben a vezető nélküli verziót választjuk, akkor célszerű legelőször megnézni egy kb. 20 perces filmet (spanyol alámondás, angol felirat) a látogatóközpontban, majd körbesétálni az ugyanott található múzeumban. Így kaphatunk egy általános képet ar- ról, mi vár minket fent a hegyoldalban? (A vezetett túrák esetében a látogatás végén lehet megnézni a filmet és a múzeumot, kivéve, ha a gyülekezési időpont előtt egy órával érkezünk. A film minden egész és fél órakor kezdődik – „Insallah”.)

Történelem

Ahhoz, hogy megértsük Madinat al-Zahra létrejöttét és gyors enyészetét, a térben Da- maszkuszig, az időben a VII. századig kell visszamennünk.

Az Omajjádok alakították meg Damaszkuszban az első (szunnita) kalifadinasztiát. A 661–750 között regnáló Omajjádok alatt érte el a legnagyobb kiterjedését az Arab Bi- rodalom.

744-ben polgárháború robbant ki a családon belül, mely a kalifák gyors váltását ered- ményezte, valamint felborította az addig gondosan felügyelt pénzügyeket, és lehetővé tette a mind nyíltabb dinasztiaellenes agitációt, illetve a távoli tartományok önállóso- dását. A 747-ben kezdődött abbászida forradalom 749-750-ben elsöpörte az Omajjá- dok közel-keleti kalifátusát.

Asz-Szaffáh, az új kalifa nem bízta a véletlenre hatalmának biztosítását: ahány Omaj- jádot csak elért, egy békülési találkozó keretében lemészároltatott, ám Hisám kalifa (724–743) egyik unokája, Abd ar-Rahmán ibn Muávija el tudott menekülni Észak- Afrikába, ahol csapatokat gyűjtött, majd 755. nyarán átkelt Al-Ándalus-ba és 756. má- jus 14-én bevonult Córdobába. Az emír címet felvevő Abd ar-Rahmán 788. évi haláláig meg tudta tartani hódítását. 2

Több generációval később, 912-ben került az Omajjádok által uralt Córdobai Emírség élére az akkor 21 éves III. Abd ar-Rahmán, ugyanis nem sokkal születése után az akkori emír, Abdalláh megölette a saját fiát, Muhammád koronaherceget. Ahogy a leg- több andalúziai Omajjád, III. Abd ar-Rahmán is világos hajú és kékszemű volt. Ereiben

legalább annyi európai vér csörgedezett, mint arab, tekintettel arra, hogy édesanyja egy frank vagy baszk származású hadifogoly, nagyanyja egy baszk hercegnő volt. A korabeli leírások szerint III. Abd ar-Rahmán intelligens, erős, de vallási tekintetben to- leráns emír volt. Nem törekedett a Córdobai Emírség (később Kalifátus) területének további növelésére, ugyanakkor szuverenitását sikerült elismertetnie Asturias-León- nal, Kasztiliával.

Nem alakultak ilyen jól a dolgok az Omajjádok észak-afrikai birtokain és 909-ben a (siita) fátimidák vezetője, Ubaddialláh kalifának kiáltotta ki magát. Ekkor fordult elő elő- ször, hogy a kalifátusi egység megbomlott, és ellenkalifátus alakult az iszlám világban.III. Abd ar-Rahmán-nak katonai erővel kellett fellépnie a fátimidák ellen és 931-ben elfoglalta Ceuta-t, majd 951-ben Tangert.

A Fátimida Kalifátus létrejöttét ellensúlyozandó III. Abd ar-Rahmán 929-ben szintén felvette a kalifai címet – és hozzá a „Diadalmas” („an-Nászir”) jelzőt –, miáltal ő vált a titulus harmadik követelőjévé. Ezt a lépést nem tekintette hadüzenetnek a másik két kalifa ellen, csupán Al-Ándalus politikai és katonai jelentőségét szerette volna kifejezni. A kalifákra általában jellemző, hogy hatalmuk, gazdagságuk demonstrálására valami gigantikus új építkezésbe, leginkább egy új város alapításába kezdenek. III. Abd ar- Rahmán egyrészt az abbászida kalifákat szerette volna utánozni ebben, másrészt sze- rette volna manifesztálni a felsőbbrendűségét nagy ellenségei, a fátimidákhoz képest.

Bár az új főváros, Madinat al-Zahra III. Abd ar-Rahmán ötlete volt, az építkezés irányí- tásával legidősebb fiát al-Hakam-ot bízta meg. Az építkezés 936-ban kezdődött és negyven évig tartott. A cordobai udvar 945-ben, a pénzverde 947-948-ban. A város fő mecsetjének építése már 941-ben befejeződött és érdekesség, hogy az pontosabban van Mekka felé tájolva, mint a Córdobai Nagymecset.

ll.al-Hakam al-Musztanszir 46 évesen (961-ben) került a trónra és összesen 15 évig (976-ig) volt kalifa. Kortársai szerint művelt, békeszerető, a művészeteket kedvelő ve- zető volt. Uralkodási időszaka jelentette a kalifátus fénykorát. Apja korszakához ha- sonlóan folytatódtak a zsákmányszerző portyák északon, de a keresztény.

fejedelemségek nem jelentettek fenyegetést a hatalmas erőjű és nagy tekintélyű kali fátus számára.

ll.al-Hakam kalifa pompás udvaráról és bőkezű kultúrapártolásáról is ismert, aki szá- mos iskolát alapított és hatalmas könyvtárat gyűjtött, egyúttal tovább folytatta Madinat al-Zahra bővítését és szépítését.

II.al-Hakam al-Musztanszir halálakor – kisebb perpatvart és családi veszekedést kö- vetően – egyetlen, baszk anyától született kiskorú, tehetségtelennek mondott fia, Hisám al-Muajjad került trónra, aki mellett az udvari intrikák győzteseként (és va- lószínűleg Hisám anyjának szeretőjeként) a kamarás („hádzsib”), Muhammad ibn Abi Ámir szerzett teljhatalmat, felvéve az uralkodói „al-Manszúr” melléknevet. (Ez a kor- társ keresztény forrásokban „Almanzor” változatban maradt fenn.) Az Algeciras kör- nyékén gazdálkodó földbirtokos család sarja, jogi végzettségű, tehetséges és ambici- ózus Muhammad Ibn Abi Ámir mindenekelőtt hadvezérként írta be a nevét a történe- lembe: a feljegyzések szerint több mint ötven, esetenként szokatlanul mélyre hatoló hadjáratot vezetett az északi, keresztény királyságok ellen, amelyeket rendre legyőzött és nagy zsákmányt szerzett – igaz, hódításra ezúttal sem került sor.6 A fentieken túl azonban a konzervatív egyházi körök szövetségeseként, Muhammad Ibn Abi Ámir egy súlyos bűnt is elkövetett: elégettette al-Hakam al-Musztanszir híres könyvtárának je- lentős részét, főleg a tudományos műveket.

Hisám-nak a formális kalifa cím mellett két ”reprezentációs” lehetőséget hagytak meg: nevét minden pénteken megemlítették a nagymise keretében, illetve az ő neve szere- pelt a kalifátus arany pénzérméin.7

Mai kirándulásunk szempontjából annak van jelentősége, hogy Muhammad ibn Abi Ámir is elkezdett egy új várost építeni magának és már négy évvel hatalomra kerülését követően, 980-ban áthelyezte a kalifátus adminisztratív központját Madinat al-Zahra- ból a Córdoba keleti oldalán épülő legújabb városba, Al Medina Al Zahira-ba.

Pár évtizeddel ké- sőbb a fokozatosan eljelentéktelenedő Madinat al-Zahra-t többször kifosztották és szinte porig rom- bolták. Hamarosan feledésbe merült és a középkorban so- kan római romok- ként tekintettek rá.

A komoly ásatások 1911-ben kezdődtek és a mai napig is csak a korábbi város 12 %-át tárták fel.

Építészet

Madinat al-Zahra a tudatos városfejlesztés korai példája. Külön kiemelendő a helyszín kiválasztása. Az új várost a Córdoba felett emelkedő Sierra Morena alsó lejtőjén he- lyezték el, DK-i tájolással. A terepviszonyok kiválóan alkalmasak voltak a város tera- szos kialakítására, ahol sz egyes szintek a társadalmi hierarchiát is kifejezték.

A felső szinten („Alcázar”) található a kalifa palotája, a trónörökös és a kamarás lak- osztályai, adminisztratív és reprezentációs célokat szolgáló épületek. A középső szint volt maga a város („Medina”), ahol a 20.000 főre becsült személyzet lakóházai, köz- épületek, a piac és egy második mecset található. Ennek a szintnek jelentős része beépítetlen, a szabadon hagyott és valószínűleg akkoriban mezőgazdasági művelésre használt területeket valószínűleg tartalékként kezelték a későbbre tervezett fejleszté- sek számára. Az alsó terasz gyakorlatilag feltáratlan, de a vizsgálatok szerint itt voltak

– többek között – a lovasság és a gyalogság laktanyái.

Figyelemre méltó e komoly falakkal körbevett város kiterjedése is: 1.518 x 745 méter, ami 112 hektárnak felel meg.

Madinat al-Zahra építésén egyszerre 10.000 munkás dogozott és a költségek fel- emésztették a kalifátus éves költségvetésének 1/3-át. Az útépítéshez és alapozáshoz használt köveken túl, naponta 6.000 kőtömböt faragtak ki az épületekhez. Több, mint

4.000 márványoszlopot importáltak Tunéziából és csak a kalifa hálószobáját 12 darab, Szíriából származó, gyöngyberakásos aranyszobor díszítette.

Külön meg kell említeni a vízellátást. A vizet részben föld alatti, részben földfeletti vezetékeken hozták a he- gyekből, amik építéséhez a római vízvezetékek marad- ványait is felhasználták. A víz egy nagy víztoronyba ér- kezett a hegyekből és onnan osztották szét részben márvány tározókba, részben ólomcsöveken közvetle- nül az épületekhez. Az ásatások során az Alcazar te- rületén számos latrinát is találtak a régészek.

A lenti képen látható festékmaradvány alapján el tudjuk képzelni, milyen színeslehetett az épületek belseje:

Körséta

A következő képen az Alcázar látható. Balra fent a kalifa palotája található. Piros vo- nallal a körsétánk útvonala van jelölve.

A városba az Északi Kapun (1) lépünk be, ami több „zsilipből”, faajtóból, őrtoronyból állt. Amit ma látunk, nagyrészt az 1930-as évekből származó rekonstrukció.

Lent egy tipikus utca, ami állítólag boltívekkel volt borítva. Balra lakóépületek romjai (2).

Lent az őrség épületei (3), az idegenvezetőnkkel.

A következő képen az istállók (4) láthatók.

A lenti képen a „Casa de Ya’far” (Ya’far háza) bejárata, az eredeti faajtók nélkül. (5) Az épület a nevét Ya’far ibn Abd al-Rahmán-ról kapta, aki 961-971. között volt kama- rás. Nevéhez fűződik a Córdobai Nagymecset bővítése is. Maga az épület talán a legjelentősebb a feltárt és látogatható területen, abban tágas lakosztály, fürdő, irodák találhatóak.

A következő képeken egy nagy adminisztratív épület maradványai láthatók, amit csak az alaprajza (balra) miatt hívnak ma „bazilikának”. (9) Látszik, hogy a látványos bolt- ívek döntően rekonstrukciók

A „Bazilikától” jól látszik a keleti boltívsor részlete. (10)

 

 

Körsétánknak végére értünk, de még marad bőven idő a terület „önerős” felfedezé- sére. Majd a busszal menjünk vissza a lenti parkolóba és aki még nem nézte meg a filmet vagy nem látogatta meg a múzeumot, most megteheti. Illetve el lehet gondol- kodni azon, hogy van-e hasonlóság a Machu Picchu és Madinat al-Zahra között?

Múzeum

Amellett, hogy jó áttekintést kapunk Ma- dinat al Zahra történelméről, egy sor itt talált tárgyi emlék is ki van állítva, pl. a Kalifátus arany dénárjai, amiket ebben a városban vertek 947-től kezdve.

Akár modernnek is tűnő agyagedények.

Túránk itt véget ér. A kirándulás jól kombinálható ezekkel:

Sitio de Calahonda,

 

 

2018. november 18.

Réthy Imre

Utóirat:

Már befejeztem az írást, amikor enyhe megdöbbenéssel olvastam egy Córdobáról14 szóló, „színes, szagos, turistabarát” kiadványban, hogy sokan úgy tekintenek Madinat al-Zahra-ra, mint a mór művészet Versailles-jára.

Ez szerintem butaság. Versaille-t 1631-ben kezdték építeni, tehát gyakorlatilag 700 évvel Madinat al-Zahra után.

Nézzük meg ezt a képet!15 Ki utánzott kicsodát („if any”)?

Nem lenne helyesebb Versaille-ra tekinteni úgy, mint a francia művészet Madinat al- Zahra-jára?

 

2018.november 20.

RI

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Move2Marbella
21:22

Found what you were looking for?

Let me help you
Move2Marbella
Move2Marbella
Found what you were looking for?
22:24
Let me help you