Malaga legismertebb múzeumai II.

Malaga-ban igen nagy számban találhatunk múzeumokat. Ez a szubjektív blog ezek- ből mutatja be a legismertebbeket.

Tartalomjegyzék

Museo Carmen Thyssen

Malaga legismertebb butik-múzeuma mindig sok érdekességet tartogat a látogató szá- mára. Az állandó – zömmel andalúziai festményekből álló – kiállítás mellett színvona- las időszaki kiállításokat is látogathatunk. A múzeumot egy XVI. századi épületből ala- kították ki és az 2011. márciusában nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt

A múzeum alapítója és névadója Carmen Cervera néven látta meg a napvilágot 1943-ban Barcelonában. 1961-ben ő lett Miss Spanyolország. (A képen a kataló- niai szépségverseny megnyerése után.)

A hölgy a műgyűjtéssel az 1980-as évek- ben kezdett foglalkozni, láthatólag óriási sikerrel.

„Természetesen” – mint majdnem min- dennek a világon – a múzeumnak is van magyar vonatkozása. Az alapító – öz- vegy báróné – mai hivatalos neve ugyanis (angolul) „María del Carmen Ro- sario Soledad Cervera y Fernández de la Guerra, Dowager Baroness Thyssen- Bornemisza de Kászon et Impérfalva.

2002-ben elhunyt férje igazán érdekes világpolgár volt.

Hans Henrik (Hans Heinrich “Heini“) Ágost Gábor Tasso Freiherr Thyssen-Bornemisza de Ká- szon et Impérfalva néven született Hollandiában 1921. április 2-án. 1950 óta svájci állampol- gár, melyért cserében le kellett mondania a „bárói” címről. Adózási szempontból monaco-i ál- landó lakos volt, bejelentett angliai lakhellyel, de ideje nagy részét Spanyolországban töltötte.

Édesapja, Heinrich (1875-1947), alapította a báró Thyssen-Bornemisza (osztrák-)magyar ne- mesi családnevet miután 1905-ben elhagyta Németországot és megérkezett Budapestre. Itt elvette a királyi kamarás lányát: kászoni Bornemisza Margitot. Mivel Margit apjának nem volt fiúgyermeke, ezért Ferenc József császártól engedélyt kért saját veje “örökbefogadásá”-ra, hogy ezzel a kászoni Bornemisza nemesi név továbbra is fennmaradjon. A kérést 1907-ben a császár jóváhagyta, és ettől kezdve a magyar állampolgársága mellett a máig vitatott bárói címet is használhatta az idősebb Heinrich Thyssen-Bornemissza, aki feleségével együtt a Ta- nácsköztársaság idejéig Rohoncon élt. Ekkor Hollandiába mentek, ahol 1921-ben megszüle- tett fiúk: Heini”.

Eme nem rövid kitérő után térjünk vissza a múzeumhoz. Íme két korábbi időszaki kiál- lítás:

Matisse: Jazz (2018.)

A francia festő idős korában, 1943-ban kezdett színes papírkivágásokból képeket al- kotni, találóan a jazz improvíziókra emlékeztető stílusban. A szokatlan, de megkapó alkotások 1947-ben könyv formájában is megjelentek.

Ikarusz

A tűznyelő

Francisco Iturrino: La Furia del Color (A színek dühe….) (2018.)

Az 1864-1924. között élt baszk festő többünk számára valószínűleg ismeretlennek tű- nik, de az Irodalom szerint fontos szerepet játszott a spanyol festészet modern irány- zatainak kialakításában.

Iturrino az észak-spanyolországi Santander-ben született és a XIX. század végén már Párizsban alkotott, ahol barátságba került – többek között – Matisse-szel, Picassoval.

1910-12. között Matisse-szel közösen beutazták Andalúziát és még Tangerbe is elju- tottak. Ez a barátság és az andalúz fények teljesen megváltoztatták festői stílusát: „el- dobta” a következő oldalon illusztrált posztimpresszionizmust és helyette valami egé- szen különlegest alkotott.

1993. újabb fordulópont az életében: felesége megbetegszik, ő pedig a malagai Finca de la Concepción-ban keres és talál menedéket, amely akkor a szintén baszk Echevar- ria család tulajdonában volt. Itt is sokat fest és képei gyönyörűen adják vissza a ter- mészet buja zöldjét és az éles andalúz fényeket.

Andalúz nők (Leszbosz kertje)

Vízesés a Finca de la Concepción kertjé-
ben

Francisco Iturrino: La Furia del Color (A színek dühe….) (2018.)

Erre szokták mondani, hogy „nagyobb a füstje, mint a lángja”! Az időszaki kiállítás nyu- godtan látogatható volt kiskorú gyermekekkel is. A rendező valószínűleg a XIX-XX. század felvilágosultabb, felszabadultabb, néha talán frivolabb életérzésének szeretett volna emléket állítani.

Casa Natal de Picasso

Ismerkedésünket Picassoval kezdjük a Plaza de la Merced sarkán álló szülőházánál.

Picasso Malaga-ban született, ahol 10 éves koráig élt. A Picasso az anyja családi neve, akinek ro- konságában neves képzőművé- szek voltak. Apja akadémikus festő, de mivel művészetéből nem tudta családját eltartani, rajztanárként dolgozott. Pablo li- lán, légzés nélkül született, holt- nak hitték, s csak nagybátyja szi- varfüstjére adott életjelet. A bal agyféltekéje nagyon rosszul mű- ködött a súlyos oxigénhiány mi- att, ezért a jobb oldali, a kreatív művészi érzék irányítója akadály- talanul fejlődhetett.2

Szülőháza ma múzeum, ahol az emeleten hat teremben mu- tatják be Picasso családját, if- júkorát, a család néhány búto- rát.

Külön teremben ismerkedhe- tünk meg a korabeli Malaga életével, ami a maihoz képest igen szegényes volt.

Picasso néhány eredeti alkotását is megtekinthetjük, például a lenti, 1953-ban készült kerámia tálat, ami egy bikaviadalt ábrázol.

Sala de Exposiciones de la Fundación Picasso

Pár lépésre Picasso szülőházától, a La Merced 13. szám alatt található egy kiállítóte- rem is, ahol kamara jellegű időszaki kiállításokat rendeznek. A jelenlegi – adrenalin szintet nem növelő – kiállítás témája „Picasso és az állatok”.

A fenti képen: Amazon a cirkuszban, szamár vontatta szekéren.

Museo Picasso

A Museo Picasso mind kinézetében, mind koncepciójá- ban nagyon hasonlít a Museo Carmen Thyssen-re. Szintén egy nem túl nagy, könnyen áttekinthető közép- kori épületet, a Palacio de Buenavista-t3 alakítottak át múzeummá és itt is rendeznek időszaki kiállításokat az állandó mellett.

Az állandó kiállítás Picasso néhány tucat művét mutatja be, ami egy jó áttekintést ad a világhírű művész mun- kásságáról, de azért látnunk kell, hogy vannak ennél ko- molyabb Picasso gyűjtemények is a világban.

Azonban érdemes külön szót ejteni az időszaki kiállításokról, amelyek általában igen színvonalasok.

Warhol (2018.)
El Sur de Picasso – Referencias Andaluzas (2018.)

A kiállítás címe (Picasso „Dél”-je – Andalúz hivatkozások) kicsit megtévesztő, de ki- emelkedően színvonalas volt. Bár van néhány tényleg andalúz ihletésű kép (például a fenti, „Két futó nő a tengerparton” című), a kiállítás valójában egy művészettörténeti összehasonlítás: hogyan hatottak az egyes festők, stílusok, korszakok, témák Picas- sora?

Néhány példa:

Murillo: Szűz a gyermekkel (1660-65. körül)

Vénusz és Cupido

Manet: Reggeli a fűben (1863.)

Reggeli a fűben, Manet után

(A Manet kép nem szerepelt a kiállításon.)

Olga Picasso (2019. júniusig)

Olga Khokhlova 1891-ben született egy nemesi-katonai családba a mai Ukrajna te- rületén és a XX. század elejére elismert ba- lett táncosnő lett. Picassot 1917-ben is- merte meg Párizsban és hamarosan össze- házasodtak. A házasságból egy gyerek, Pablo született. 1927. után a házasság vál- ságba került és a felek különváltak. Olga 1955-ben Franciaországban hunyt el.

A kiállítás részben a halála után az unokája által egy hatalmas utazószekrényben meg- talált személyes tárgyait, leveleit mutatja be, másrészt Picasso róla festett képeit. Érdekes, hogy a képekről egy szomorú, melankolikusnak látszó nő néz szembe ve- lünk. ennek valószínűleg családi okai lehet- tek, mert szülei, testvérei alaposan meg- szenvedtek Oroszország vérzivataros 1910-20-as éveiben.

Picasso és Olga 1918-ban:

Bruce Nauman: Szobák, testek, szavak (2019. szeptemberig)
Centre Pompidou

A Muelle Uno végében található új múzeum a világhírű párizsi anyaintézmény – amely a világ egyik legfontosabb modern képzőművészeti gyűjteménye – egyetlen „ki- helyezett tagozata”.

Pompidou irodalomtanárból lett előbb banktisztviselő, majd 1962-1968-ig miniszterel- nök. A hatvanas években már őt tekintik az elnöki funkció örökösének („le dauphin du président”). Az 1968 májusi franciaországi zavargások idején neki sikerült új irányba terelni az V. Köztársaság hajóját.

Pompidout 1969-ben hét évre választották elnöknek, de nem tudta elnöki idejét kitöl- teni, mert korai halála ebben megakadályozta.

Nagy gonddal terveztette „high-tech” stílusban a nagy Kulturális Központot, amit már elnöksége idején elkezdték építeni, de majd csak halála után, 1977 december 31-én nyitottak meg. A franciák ma is Pompidou-palota néven emlegetik a Georges Pompidou Központot. A francia elnököknél szokásban van, hogy egy-egy modern középülettel vagy akár egy egész negyed újjáépítésével gyarapítják fővárosukat.

Jellemzően kétféle kiállítást rendeznek a Rubik-kockára emlé- keztető épületben: időszakiakat és „fél-állandókat”. (A képen a kocka belső tere.)

Miro (2015.)

A háttérben Vladimir Tatin „A III. Internacionale emlékművé”-nek makettje (1919-20.)

Matisse: Egy új ország (2019. júniusig)

A kamarakiállításon a művész pár tucat képét láthattuk, amelyek bemutatták Matisse különböző korszakainak jellemző vonásait. Néhány példa mutatóba.

Collección del Museo Ruso

Magasan kiemelkedik a malagai múzeumok sorából a szentpétervári Orosz Múzeum lerakata, amely szintén a volt dohánygyár területén lett kialakítva. (A képen a múzeum előtti park látható tavaszi pompában.)

Jellemzően 6-12 hónapig nyitva tartó kiállításokat tekinthetünk meg, amelyek vagy egy-egy alkotóhoz, vagy egy korszakhoz kapcsolódnak. A legutolsó kiállítások egyike a Szocialista Realizmust mutatta be, ahogyan még sohasem láttuk, a másik pedig Ma- levics életpályáját kísérté végig. A 2019. kiállítások a Nőről szólnak, „változatos” minő- ségben.

Korábban a Romanov-okról volt egy több évszázadot átölelő kiállítás. Több, mint két óra kellett a megtekintésére, de az orosz történelemről többet tanultam meg eme két óra alatt, mint a gimnáziumban négy év során.

Chagall (2016)
Resistencia, tradición y apertura (2016.)

(Ellenállás, hagyomány és nyitás)

Alexander Litovcsenko: Rettegett Iván megmutatja kincses dobozát Horsey-nak, az angol nagykövetnek.

Radiente Porvenir (Sugárzó Jövő – a Szocialista Realizmus) (2018.)

Amiről sokat tanultunk, de az 1960-70-es években már nem láthattunk a maga brutális teljességében. Akkorra nem csak Trockij, hanem Sztálin is eltűnt a művészettörténeti tankönyvek lapjairól.

Ezen a festményen még mindenki szerepel Lenin mellett.

Sztálin és Vorosilov a Kreml-ben.

Malevics (2018.)

Kazimir Malevics a XX. század egyik leghíresebb festője volt.

Malevics Kijevben született 1878-ban. Ugyanott Rerberg magániskolájában tanult festésze- tet, 1906-ban állított ki először, ekkor már fel is költözött Moszkvába. Malevics mindvé- gig Oroszországban, később a /Szovjetunióban élt és dolgozott, csupán 1912-ben töltött egy rövid időt Párizsban. 1915-1916-ban közreadta szuprematista manifesztumát, „A kubizmustól a szuprematizmusig „ címmel. A bolsevik felkelés győzelme után a moszkvai akadémián taní- tott. 1926-ban kijutott Németországba, hogy szuprematista könyvének kiadását előkészítse, ezután Leningrádba tért vissza, s ott élte le életét szegénységben, feledésben.

1973. körül eljutott a nonfiguratív festészetig, 1913. év végén elkészítette Fekete négyzet fe- hér alapon c. művét, amely 1915-ös bemutatóján nagy feltűnést keltett. Saját stílusirányzatát szuprematizmusnak nevezte el. Az 1915-ös szentpétervári futurista kiállításon mutatta be több, e felfogás jegyében készített festményét, köztük a Fekete négyzetet, amely a huszadik századi absztrakt festészet egyik alapműve.

(A szuprematizmus a modern képzőművészet egyik kifejezése. Minden tárgyi vonatko- zást elvető geometrikus absztrakció, a kubizmusból alakult ki. Malevics ezzel a névvel illette a maga festői törekvését.)

Két tipikus szuprematista alkotás.

Szentek, cár- és munkásnők: a Nő ábrázolása az orosz művészetben (2020. februárig)

A kiállítás női szenteket bemutató ikonokkal kezdődik, majd jönnek a Romanov kiállí- tásról már jól ismert cárnők (köztük kiemelten II. Katalin), végül néhány tisztességes proletárnővel ismerkedhetünk meg. A kiállítás érdekes, az alkotások magasszínvona- lúak, de az adrenalin szintem nem emelkedett meg, szemben pl. a Romanovok kiállí- tással

 

Kezdjük a szentekkel:

A vladimiri Szűz Mária (Madre de Dios de Vladi- mir)

Szt. Demetrio, Szt. Parekeva, Szt. Anastasia

Virgen de la Ternura

Életképek:

D. Ósipov: Két leány a ta- vaszköszöntő ünnepen

F. Sichkov: Tania a kerítésnél

K. Makovski: Heringárús lány

Makovska portréja a feleségéről:

Cárnők és egyéb nemesek:

Konchalovski: A Családok Éve

Szentek, cár- és munkásnők: a Nő ábrázolása az orosz művészetben (2020. februárig)

Meglehetősen változatos minőségű, eklektikusan összerakott kiállítás. A képeket egy dolog köti össze: mindegyiket nő festette.

Azért vannak kiváló alkotások is, pl. az alábbi kettő Zinaída Yevguéneva Serebriakova- tól:

Nadiezhda Udaltsova

Natalia Goncharova

Yelena Guró: XVII. szá- zadi ortodox templom

Nikolái Roerich: Shambhala keresésének útján (2020. márciusig)

„Roerich (1874-1947.) a szentpéter- vári művészeti akadémián tanult fes- teni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkussztva cso- port elnöke lett. Főként történelmi tár- gyú szecessziós képeket festett. Szá- mos jelmezt és díszletet tervezett a hí- res orosz balett darabok számára, pél- dául Igor StravinskyTavaszszentelő c. balettjéhez.

 

1917 után feleségével, Jelenával és két fiával együtt elmenekült Oroszor- szágból Finnországba, majd Lon- donba. Londonban teozófiával foglal- kozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait ön- álló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.

Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művésze- tére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel fog- lalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.

 

Halála után Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7.000 festményét őrzik jeles múzeumok.”12

 

A kiállítás címe Roerichnek a keleti misztikum iránti vonzódására utal. Shambhala a hinduizmus és a tibeti buddhizmus szerint egy misztikus királyság, amelynek formája pont olyan, mint egy nyolcsziromú lótuszvirágé.

A képen: Sztupa Ladakh-ban (1937.) (A Tibeti fennsík nyugati része, India)

Az előző oldal alján szereplő, 1910-ben készült 203*700 cm méretű, gigantikus fest- mény Szadko-t ábrázolja, aki az orosz legendák szerint híres novgorodi kereskedő és utazó volt. Egyik utazása során a „kerál” felajánlotta neki az egyik lányát feleségül, de Szadko ezt visszautasította, mert állandóan a Novgorodban maradt egyszerű, ifjú sze- relmére gondolt. Rimszkij-Korszakov 1896-ban operát írt a Szadko-hoz kapcsolódó legendák alapján.

A fenti, 1942-ben festett, misztikus hangulatú kép Borisz és Gleb főhercegeket ábrá- zolja.

Anna Ahmatova: költészet és élet (2020. márciusig)

Az időszaki kiállítás, Anna Ahmatova-nak (1888-1966.), a kiemelkedő jelentőségű orosz költőnek állít emléket és több, róla készült mű- alkotás bemutatása mellett megismerkedhe- tünk nehéz életének részleteivel is. (A spanyol helyesírás alapján neve: Ajmátova.)

(A képen Kuzma Petrov-Vodkin által 1922-ben készített portré.)

Tengerésztiszti családban született. Tanulmá- nyait Kijevben a Kijevi Egyetem jogi fakultásán végezte. 1910-ben költözött Szentpétervárra. Apja ellenállása miatt kezdett tatár nagyanyja családnevét használva verselni.

1910-ben férjhez ment és európai utazásokra indult. Megfordult Olaszországban és Párizsban, ahol megismerkedett Amedeo Modiglianival. Ezek az utazások rendkívül nagy hatással voltak ké- sőbbi életére és művészetére. 1918-ban elvált első férjétől és újra férjhez ment. Első férjét, Nyikolaj Gumiljovot 1921-ben le- tartóztatták és agyonlőtték. 1922- ben ismét elvált, és harmadszor is férjhez ment.

1938-ban letartóztatták első há- zasságából született fiát, Lev Nyi- kolajevics Gumiljovot és 10 év kényszermunkára ítélték. 1949- ben ismét letartóztatták férjét, N.

N. Punyin művészettörténészt és első házasságából született fiát. Férje 1953-ban a lágerben meg- halt, fia csak 1956-ban szabadult.

Első verseskötete, az Este 1912-ben jelent meg, ezt hamarosan újabb verseskötetek követték. Ahmatova lírájának – a század elején divatos szimbolizmussal ellentétben – a reális, a mindennapi élethez kötődő motívumukból való építkezés az alapja. Ah- matova költészetének már ekkor megkülönböztető sajátsága a mély kontraszt: a me- lankolikus, tragikus hangulatok és a világos, ujjongó hangulatok váltakozása.

Az 1930-as évektől költészete lényegesen megváltozott. Az 1935–40 között írt önélet- rajzi ciklusát, a Rekviem-et csak jóval halála után, 1987-ben adták ki. Költészetével egyre inkább szembekerült a szovjet rendszerrel, így 1946-tól 1956-ig teljes megjele- nési tilalom alá esett.

(A fenti képen Natán Altman portréja 1915-ből.)

Egy Ahmatova vers mutatóba:

 

A szerelem

Hol mint kígyó lopakodik, bűvöl-bájol, szívünkbe surran, hol szelíd galamb, napokig burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,

vagy csillanó szép jégciráda…

De vezet, rendületlenül,

egy nyugtalan, nehéz világba.

 

Hegedű húrján sír-nevet…

S a szíved elszorulva dobban, ha hirtelen fölismered

egy először-látott mosolyban.

 

1911.(Rab Zsuzsa fordítása)

 

 

 

Telki, 2019. október 12. 

 

Réthy Imre

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Move2Marbella
21:22

Found what you were looking for?

Let me help you
Move2Marbella
Move2Marbella
Found what you were looking for?
22:24
Let me help you