Malaga legismertebb múzeumai I.

Malaga-ban igen nagy számban találhatunk múzeumokat. Ez a szubjektív blog ezek- ből mutatja be a legismertebbeket.

Tartalomjegyzék

Museo Carmen Thyssen

Malaga legismertebb butik-múzeuma mindig sok érdekességet tartogat a látogató szá- mára. Az állandó – zömmel andalúziai festményekből álló – kiállítás mellett színvona- las időszaki kiállításokat is látogathatunk. A múzeumot egy XVI. századi épületből ala- kították ki és az 2011. márciusában nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt

A múzeum alapítója és névadója Carmen Cervera néven látta meg a napvilágot 1943-ban Barcelonában. 1961-ben ő lett Miss Spanyolország. (A képen a kataló- niai szépségverseny megnyerése után.)

A hölgy a műgyűjtéssel az 1980-as évek- ben kezdett foglalkozni, láthatólag óriási sikerrel.

„Természetesen” – mint majdnem min- dennek a világon – a múzeumnak is van magyar vonatkozása. Az alapító – öz- vegy báróné – mai hivatalos neve ugyanis (angolul) „María del Carmen Ro- sario Soledad Cervera y Fernández de la Guerra, Dowager Baroness Thyssen- Bornemisza de Kászon et Impérfalva.

2002-ben elhunyt férje igazán érdekes világpolgár volt.

Hans Henrik (Hans Heinrich “Heini“) Ágost Gábor Tasso Freiherr Thyssen-Bornemisza de Ká- szon et Impérfalva néven született Hollandiában 1921. április 2-án. 1950 óta svájci állampol- gár, melyért cserében le kellett mondania a „bárói” címről. Adózási szempontból monaco-i ál- landó lakos volt, bejelentett angliai lakhellyel, de ideje nagy részét Spanyolországban töltötte.

Édesapja, Heinrich (1875-1947), alapította a báró Thyssen-Bornemisza (osztrák-)magyar ne- mesi családnevet miután 1905-ben elhagyta Németországot és megérkezett Budapestre. Itt elvette a királyi kamarás lányát: kászoni Bornemisza Margitot. Mivel Margit apjának nem volt fiúgyermeke, ezért Ferenc József császártól engedélyt kért saját veje “örökbefogadásá”-ra, hogy ezzel a kászoni Bornemisza nemesi név továbbra is fennmaradjon. A kérést 1907-ben a császár jóváhagyta, és ettől kezdve a magyar állampolgársága mellett a máig vitatott bárói címet is használhatta az idősebb Heinrich Thyssen-Bornemissza, aki feleségével együtt a Ta- nácsköztársaság idejéig Rohoncon élt. Ekkor Hollandiába mentek, ahol 1921-ben megszüle- tett fiúk: Heini”.

Eme nem rövid kitérő után térjünk vissza a múzeumhoz. Íme két korábbi időszaki kiál- lítás:

Matisse: Jazz (2018.)

A francia festő idős korában, 1943-ban kezdett színes papírkivágásokból képeket al- kotni, találóan a jazz improvíziókra emlékeztető stílusban. A szokatlan, de megkapó alkotások 1947-ben könyv formájában is megjelentek.

Ikarusz

A tűznyelő

Francisco Iturrino: La Furia del Color (A színek dühe….) (2018.)

Az 1864-1924. között élt baszk festő többünk számára valószínűleg ismeretlennek tű- nik, de az Irodalom szerint fontos szerepet játszott a spanyol festészet modern irány- zatainak kialakításában.

Iturrino az észak-spanyolországi Santander-ben született és a XIX. század végén már Párizsban alkotott, ahol barátságba került – többek között – Matisse-szel, Picassoval.

1910-12. között Matisse-szel közösen beutazták Andalúziát és még Tangerbe is elju- tottak. Ez a barátság és az andalúz fények teljesen megváltoztatták festői stílusát: „el- dobta” a következő oldalon illusztrált posztimpresszionizmust és helyette valami egé- szen különlegest alkotott.

1993. újabb fordulópont az életében: felesége megbetegszik, ő pedig a malagai Finca de la Concepción-ban keres és talál menedéket, amely akkor a szintén baszk Echevar- ria család tulajdonában volt. Itt is sokat fest és képei gyönyörűen adják vissza a ter- mészet buja zöldjét és az éles andalúz fényeket.

Andalúz nők (Leszbosz kertje)

Vízesés a Finca de la Concepción kertjé- ben

Casa Natal de Picasso

Ismerkedésünket Picassoval kezdjük a Plaza de la Merced sarkán álló szülőházánál.

Picasso Malaga-ban született, ahol 10 éves koráig élt. A Picasso az anyja családi neve, akinek ro- konságában neves képzőművé- szek voltak. Apja akadémikus festő, de mivel művészetéből nem tudta családját eltartani, rajztanárként dolgozott. Pablo li- lán, légzés nélkül született, holt- nak hitték, s csak nagybátyja szi- varfüstjére adott életjelet. A bal agyféltekéje nagyon rosszul mű- ködött a súlyos oxigénhiány mi- att, ezért a jobb oldali, a kreatív művészi érzék irányítója akadály- talanul fejlődhetett.2

Szülőháza ma múzeum, ahol az emeleten hat teremben mu- tatják be Picasso családját, if- júkorát, a család néhány búto- rát.

Külön teremben ismerkedhe- tünk meg a korabeli Malaga életével, ami a maihoz képest igen szegényes volt.

Picasso néhány eredeti alkotását is megtekinthetjük, például a lenti, 1953-ban készült kerámia tálat, ami egy bikaviadalt ábrázol.

Sala de Exposiciones de la Fundación Picasso

Pár lépésre Picasso szülőházától, a La Merced 13. szám alatt található egy kiállítóte- rem is, ahol kamara jellegű időszaki kiállításokat rendeznek. A jelenlegi – adrenalin szintet nem növelő – kiállítás témája „Picasso és az állatok”.

A fenti képen: Amazon a cirkuszban, szamár vontatta szekéren.

Museo Picasso

A Museo Picasso mind kinézetében, mind koncepciójá- ban nagyon hasonlít a Museo Carmen Thyssen-re. Szintén egy nem túl nagy, könnyen áttekinthető közép- kori épületet, a Palacio de Buenavista-t3 alakítottak át múzeummá és itt is rendeznek időszaki kiállításokat az állandó mellett.

Az állandó kiállítás Picasso néhány tucat művét mutatja be, ami egy jó áttekintést ad a világhírű művész mun- kásságáról, de azért látnunk kell, hogy vannak ennél ko- molyabb Picasso gyűjtemények is a világban.

Azonban érdemes külön szót ejteni az időszaki kiállításokról, amelyek általában igen színvonalasok.

A kiállítás címe (Picasso „Dél”-je – Andalúz hivatkozások) kicsit megtévesztő, de ki- emelkedően színvonalas volt. Bár van néhány tényleg andalúz ihletésű kép (például a fenti, „Két futó nő a tengerparton” című), a kiállítás valójában egy művészettörténeti összehasonlítás: hogyan hatottak az egyes festők, stílusok, korszakok, témák Picas- sora?

Néhány példa:

Vénusz és Cupido

Vízesés a Finca de la Concepción kertjé- ben

Manet: Reggeli a fűben (1863.)

Reggeli a fűben, Manet után

(A Manet kép nem szerepelt a kiállításon.)

Olga Khokhlova 1891-ben született egy nemesi-katonai családba a mai Ukrajna te- rületén és a XX. század elejére elismert ba- lett táncosnő lett. Picassot 1917-ben is- merte meg Párizsban és hamarosan össze- házasodtak. A házasságból egy gyerek, Pablo született. 1927. után a házasság vál- ságba került és a felek különváltak. Olga 1955-ben Franciaországban hunyt el.

A kiállítás részben a halála után az unokája által egy hatalmas utazószekrényben meg- talált személyes tárgyait, leveleit mutatja be, másrészt Picasso róla festett képeit. Érdekes, hogy a képekről egy szomorú, melankolikusnak látszó nő néz szembe ve- lünk. ennek valószínűleg családi okai lehet- tek, mert szülei, testvérei alaposan meg- szenvedtek Oroszország vérzivataros 1910-20-as éveiben.

Picasso és Olga 1918-ban:

A Muelle Uno végében található új múzeum a világhírű párizsi anyaintézmény – amely a világ egyik legfontosabb modern képzőművészeti gyűjteménye – egyetlen „ki- helyezett tagozata”.

Pompidou irodalomtanárból lett előbb banktisztviselő, majd 1962-1968-ig miniszterel- nök. A hatvanas években már őt tekintik az elnöki funkció örökösének („le dauphin du président”). Az 1968 májusi franciaországi zavargások idején neki sikerült új irányba terelni az V. Köztársaság hajóját.

Pompidout 1969-ben hét évre választották elnöknek, de nem tudta elnöki idejét kitöl- teni, mert korai halála ebben megakadályozta.

Nagy gonddal terveztette „high-tech” stílusban a nagy Kulturális Központot, amit már elnöksége idején elkezdték építeni, de majd csak halála után, 1977 december 31-én nyitottak meg. A franciák ma is Pompidou-palota néven emlegetik a Georges Pompidou Központot. A francia elnököknél szokásban van, hogy egy-egy modern középülettel vagy akár egy egész negyed újjáépítésével gyarapítják fővárosukat.

Jellemzően kétféle kiállítást rendeznek a Rubik-kockára emlé- keztető épületben: időszakiakat és „fél-állandókat”. (A képen a kocka belső tere.)

A háttérben Vladimir Tatin „A III. Internacionale emlékművé”-nek makettje (1919-20.)

Magasan kiemelkedik a malagai múzeumok sorából a szentpétervári Orosz Múzeum lerakata, amely szintén a volt dohánygyár területén lett kialakítva. (A képen a múzeum előtti park látható tavaszi pompában.)

Jellemzően 6-12 hónapig nyitva tartó kiállításokat tekinthetünk meg, amelyek vagy egy-egy alkotóhoz, vagy egy korszakhoz kapcsolódnak. A legutolsó kiállítások egyike a Szocialista Realizmust mutatta be, ahogyan még sohasem láttuk, a másik pedig Ma- levics életpályáját kísérté végig. A 2019. kiállítások a Nőről szólnak, „változatos” minő- ségben.

Korábban a Romanov-okról volt egy több évszázadot átölelő kiállítás. Több, mint két óra kellett a megtekintésére, de az orosz történelemről többet tanultam meg eme két óra alatt, mint a gimnáziumban négy év során.

(Ellenállás, hagyomány és nyitás)

Alexander Litovcsenko: Rettegett Iván megmutatja kincses dobozát Horsey-nak, az angol nagykövetnek.

Alexander Litovcsenko: Rettegett Iván megmutatja kincses dobozát Horsey-nak, az angol nagykövetnek.

Ezen a festményen még mindenki szerepel Lenin mellett.

Sztálin és Vorosilov a Kreml-ben.

Kazimir Malevics a XX. század egyik leghíresebb festője volt.

Malevics Kijevben született 1878-ban. Ugyanott Rerberg magániskolájában tanult festésze- tet, 1906-ban állított ki először, ekkor már fel is költözött Moszkvába. Malevics mindvé- gig Oroszországban, később a /Szovjetunióban élt és dolgozott, csupán 1912-ben töltött egy rövid időt Párizsban. 1915-1916-ban közreadta szuprematista manifesztumát, „A kubizmustól a szuprematizmusig „ címmel. A bolsevik felkelés győzelme után a moszkvai akadémián taní- tott. 1926-ban kijutott Németországba, hogy szuprematista könyvének kiadását előkészítse, ezután Leningrádba tért vissza, s ott élte le életét szegénységben, feledésben.

1973. körül eljutott a nonfiguratív festészetig, 1913. év végén elkészítette Fekete négyzet fe- hér alapon c. művét, amely 1915-ös bemutatóján nagy feltűnést keltett. Saját stílusirányzatát szuprematizmusnak nevezte el. Az 1915-ös szentpétervári futurista kiállításon mutatta be több, e felfogás jegyében készített festményét, köztük a Fekete négyzetet, amely a huszadik századi absztrakt festészet egyik alapműve.

(A szuprematizmus a modern képzőművészet egyik kifejezése. Minden tárgyi vonatko- zást elvető geometrikus absztrakció, a kubizmusból alakult ki. Malevics ezzel a névvel illette a maga festői törekvését.)

 

Két tipikus szuprematista alkotás.

A kiállítás női szenteket bemutató ikonokkal kezdődik, majd jönnek a Romanov kiállí- tásról már jól ismert cárnők (köztük kiemelten II. Katalin), végül néhány tisztességes proletárnővel ismerkedhetünk meg. A kiállítás érdekes, az alkotások magasszínvona- lúak, de az adrenalin szintem nem emelkedett meg, szemben pl. a Romanovok kiállí- tással

 

Kezdjük a szentekkel:

A vladimiri Szűz Mária (Madre de Dios de Vladi- mir)

Szt. Demetrio, Szt. Parekeva, Szt. Anastasia

Virgen de la Ternura

Életképek:

D. Ósipov: Két leány a ta- vaszköszöntő ünnepen

F. Sichkov: Tania a kerítésnél

K. Makovski: Heringárús lány

Makovska portréja a feleségéről:

Cárnők és egyéb nemesek:

Konchalovski: A Családok Éve

Meglehetősen változatos minőségű, eklektikusan összerakott kiállítás. A képeket egy dolog köti össze: mindegyiket nő festette.

Azért vannak kiváló alkotások is, pl. az alábbi kettő Zinaída Yevguéneva Serebriakova- tól:

Nadiezhda Udaltsova

Natalia Goncharova

Yelena Guró: XVII. szá- zadi ortodox templom

Sitio de Calahonda, 2019. március 30.

Réthy Imre

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Move2Marbella
21:22

Found what you were looking for?

Let me help you
Move2Marbella
Move2Marbella
Found what you were looking for?
22:24
Let me help you