R O N D A É S C A S A R E S

Ronda városa Malaga megye egyik leggyakrabban látogatott turista célpontja és Ca- sares is előkelő helyen áll a fehér falvak megyei toplistáján. Mindkettő könnyedén meg- közelíthető a Costa del Sol-ról, bár a San Pedro de Alcántara-ból induló ronda-i út (A- 397) meglehetősen sok kanyart tartalmaz.

Ronda

A ma 36 ezer lakosú város történelme is a föníciaiakig nyúlik vissza. Aztán jöttek a mórok a VIII. században és itt is maradtak egészen 1485-ig. Ezekben az évszázadok- ban Izn-Rand Onda volt a település neve. Történelemből legyen most elég ennyi, a városnézés során majd „elmélyülnek” ismereteink.

Sitio de Calahondá-tól hivatalosan 80 perc, a gyakorlatban és kényelmesen inkább 1 3/4 óra az út Ronda-ig. Az út egyik pontján egy 1.000 méternél is magasabb hágón haladunk át, ahol egy téli reggelen bizony nagyon hideg tud lenni. Maga Ronda 723 méter magasan fekszik a tengerszint felett.

Plaza del Socorro

Javaslom ne gondolkozzunk sokat, hanem parkoljunk le a központi fekvésű, a Plaza del Socorro alatt találhatói tágas mélygarázsban.

A teret a hasonló nevű templom uralja. A jelenleg látható épület 1950-56. között épült, tekintettel arra, hogy az elődje 1936-ban leégett.

 

A tér közepén álló szoborcsoport Herkulest és az általa legyőzött oroszlánt ábrázolja. (Herkulessel a közeli Tanger-ben található barlangban is „találkozhatunk”.)

„(Herkules) első feladata az volt, hogy ölje meg a nemeai oroszlánt, ami Nemea egész vidékét rettegésben tartotta. Kétszer akkora volt, mint a többi oroszlán, és bőrén nem hatoltak át a nyilak, vagyis sebezhetetlen volt. Herkules kifigyelte az állat rejtekhelyét, hatalmas dorongjával rávetette magát, egy óriási ütéssel elkábította, majd megfojtotta. A tetemet a vállára vette, és úgy ment vissza Mükénébe. (…) E kaland emlékére került az égre az Oroszlán csillagkép”1

Iglesia de Nuestra Señora de la Merced

Érdemes megtennünk ezt a párperces ki- térőt, mert így megismerhetjük Ronda egyik modernebb negyedét is.

Maga a méretes templom 1585-ben épült.

Innen a főutcán sétáljunk visszafelé a bi- kaviadalok arénájáig („Bikák tere”).

Plaza de Toros

Ez az aréna nem egy a többtucat közül. 1572-ben II. Fülöp levelet írt 88 spanyol városnak, köztük négy andalúziainak, hogy a ne- mesek legyenek kedvesek lovassági egyleteket alapítani a lovag- lás és a lovas harc gyakorlására. Ronda a királyi kérésnek első- ként tett eleget és a helyi nemesek már 1573-ban megalakították a Szent Lélek Testvériséget (Hermandad de Santo Espiritu). Ez a társaság lett a jogelődje a későbbi Rondai Királyi Lovassági Egye- sületnek (Real Maestranza de la Caballería de Ronda)2.

1573. és 1819. között öt olyan Királyi Lovassági Egyesület jött létre Spanyolországban, amely a mai napig aktívan működik: Ronda mellett Sevilla- ban, Granada-ban, Valencia-ban és Zaragoza- ban. Az egyesületeknek csak nemes emberek le- hettek tagjai és jelentőségük a XVIII. századtól nőtt meg, amikor a tagsághoz érdemi privilégiumok is járultak.

Például az egyesületek tagjai számára engedélye- zett volt a viadal a bikával, ezért nem véletlen, hogy a ronda-i bikaviadal arénát a helyi Királyi Lovassági Egyesület építtette Azt 1785-ben avatták fel, Ronda „felszabadulásának” 300. évfordulóján. Az esemény egyik torreádora Pedro Romero volt,

akinek édesapja és testvérei is ezt a szakmát űzték. Hosszú élete során állítólag 5.600 bikát ölt meg Spanyolország legkülönbözőbb arénáiban.

Pedro Romero annyira híres volt, hogy maga Goya al- kotta meg a portréját (lásd az előző oldalon), aki egy egész sorozatot is szentelt a bikáknak és bikaviadalok- nak Tauromaquia néven.

A baloldali metszet ebbe a sorozat tartozik és címe: Pedro Romero megöli az álló bikát.

Pedro Romero születésének 200. évfordulója alkalmából legelőszőr 1954-ben rendez- tek meg Rondában egy olyan bikaviadalt, ahol a szereplők Goya korának a ruháit vi- selték (La Corrida goyesca de Ronda). Lent az azóta minden év szeptemberében meg- rendezésre kerülő látványos esemény plakátjai két különböző évből: A jobboldali kép Pablo Picasso Torero című alkotása 1970-ből.

Ne feledjük el meglátogatni az arénában található múzeumot.

Az aréna előtt két torreádor szobra áll. A jobboldali Cayetano Ordoñez-t (1904-1961.), a Goya-stílusú bikaviadalok hagyományának megteremtőjét ábrázolja, a baloldali pe- dig a fiát, Antonio Ordoñez-t (1932-1988.), aki tovább éltette a hagyományt.

Az már csak „hab a tortán”, hogy Antonio az 1950-es évek végén jó barátja lett Ernest He- mingway-nek, akinek kedvenc spanyol városa volt Ronda és 1957-ben maga is megtekintett egy Goya stílusú bikaviadalt.

Itt született Hemingway utolsó regénye, a „Veszélyes nyár”, aminek a főszereplője Antonio Ordoñez.

https://moly.hu/konyvek/ernest- hemingway-veszelyes-nyar

Attól tartok, kicsit messze kalandoztunk a bikák és torreádorok világában, most már tényleg ideje tovább indulni. Nézzük meg az előző oldalon látható 3 szobrot és érde- mes megkeresni az aréna mögött kezdődő sétány bejáratánál Hemingway dombormű- vét és emléktábláját. Innen csak pár lépés a

Mirador de Ronda

ahonnan szép kilátás nyílik a környező tájra. A következő képen nem az innen élvez- hető kilátás, hanem maga a kilátó és az ott található fémszaletli (Kiosco del Mirador) látszik (jobbra fent).

Sétáljunk vissza a fő utcára és pár lépés múlva máris a tágas

Plaza España-n

találjuk ma- gunkat. Ezen a téren áll az elegáns Para- dor de Tu- rismo, vala- mint Antonio de los Ríos Rosas mell- szobra.

Utóbbi jogász és politikus volt. Az 1860-70-es években többször volt a képviselőház elnöke.

Puente Nuevo

A térről már látszik előttünk Ronda emblematikus látványossága, az Új Híd. (A háttér- ben a Parador monumentális tömbje, amely korábban az Ayuntamiento épülete volt.)

A híd Ronda régi és modern városrészeit köti össze. Megtervezése és megépítése komoly műszaki kihívást jelentett a XVIII. században, nem véletlen, hogy az építkezés 1751-ben kez- dődött és csak 42 évvel később fejeződött be.

A híd a Tajo de Ronda felett ível át, ami egy 500 méter hosszú, 50 méter széles és 100 méter mély kanyon, amit a Guadalevin folyó (inkább patak) vájt ki a mészkősziklákból.

Érdekes, hogy ugyanezen a helyen már 1735- ben is építettek egy hidat, de annak minősége valószínűleg nem volt tökéletes, mert hat évvel később beomlott, ami 50 ember halálát okozta.

A híd önmagában is egy látványosság, de róla is gyönyörű és félelmetes a kilátás.

A híd és a szakadék Hemingway másik közismert regényében, az „Akiért a harang szól”-ban is fontos, de nem túl pozitív szerepet játszik. Annak ellenére, hogy a könyv híres 10. fejezetében az író nem nevesíti az érintett település nevét, a leírt események3 erősen hasonlítanak a Ronda-ban 1936-ban történtekre, amikor a köztársaságiak 512

„nacionalista szimpatizánst” löktek le a 100 méter mély szakadékba. Ne feledjük, ez az év, amikor a Plaza del Socorro-n álló korábbi templom is rommá égett. A polgárháború során és után Ronda is mély társadalmi válságba került és rengetegen vándoroltak ki, zömmel a tengerentúlra és Franciaországba. A lakosság száma az 1930. évi 33 ezerről tíz év alatt 26 ezerre csökkent.

Sétáljunk tovább az Óváros nyugati pereméhez közeli Calle Teñorio-n egészen a Plaza Mondragón-ig. Útközben feltétlenül érdemes megállni a Maria Auxiliadora-ról elnevezett kilátónál (Mirador). Ez a csodálatos látkép tárul elénk:

Palacio de Mondragón

A jelenlegi épület helyén a mór időkben a kormányzó palotája állt. (A XIV, századtól 1485-ig Ronda a Naszrida dinasztia által uralt Granadai Emírséghez tartozott.) A re- konkviszta után az épület a névadó, Melchor de Mondragón tulajdonába került.

A jelenlegi mudéjar-reneszánsz homlokzat a XVI., a bejárati barokk portál a XVIII. szá- zadból származik. Az épületben három, különböző stílusú belső udvar található. A pa- lotát 1975-ben az önkormányzat vásárolta meg és abban 2006-ban nyílt meg jelenlegi formájában a városi múzeum, amely sajnos még csak a rómaiakig mutatja be a város történelmét. Ezzel együtt mindenképpen érdemes körbesétálni az épület belsejében és az udvarokban. (A következő oldalon jobbra az első udvar látható a kúttal.)

Haladjunk tovább 170 métert DK.i irányba és hamarosan a tágas

Plaza Duquesa Parcent-en

találjuk magunkat. Itt áll az Ayuntamiento impozáns új épülete. A tér másik oldalát Ronda legfontosabb temploma foglalja el. A Duquesa később még meg lesz említve.

Parroquia Santa María la Mayor

Ezen a helyen állítólag már a rómaiak idején is templom állott. Később vizigót keresztény temp- lom, a VIII. századtól több, mint 700 évig muzul- mán mecset működött itt. A mai templom a XV. század vége és 1720. között több ütemben épült. A késő-gótikától a manierizmuson át a barokkig minden stílus megtalálható az épület külsején és belsejében.

A ritkaságszámba menő háromszintes külső ga- lériát a XVII. században alakították ki, abból a célból, hogy a nemesség onnan kényelmesen nyomonkövethesse a téren zajló eseményeket (jellemzően lovasversenyeket és bikaviadalokat).

Gyönyörű mestermű a templom főoltára.

Alminar de San Sebastian

A Szt. Mária templomtól egy percre ÉK-re áll ez az épü- let. Eredetileg egy mecsethez tartoó minaret, később a mára már elpusztult Szent Sebestyén templom tornya volt. A két alsó szintje a mór időkből származik (XIII. század), a felső szint később épült.

Alminar de San Sebastian

Folytassuk utunkat ÉK felé és 4 perc múlva belebotlunk ebbe a szerény kinézetű, de érdekes városi palotába. Nagyon különleges a barokk homlokzat a négy indián (inka?) figurával. Az épület jelenlegi „beltartalma” szá- momra ismeretlen. Haladjunk tovább a szélesebb ut- cán 64 métert.

La Casa del Rey Moro

Az épületnek van is köze a mór királyhoz, meg nincs is. A ma látható – állítólag reno- válás alatt álló – épületkomplexum a XVIII. századból származik és semmi köze sincs a mórokhoz. Az épületet a Duquesa Parcent vásárolta meg 1911-ben, akinek a szüle- téskori neve a szépen „csilingelő” Trinidad von Scholtz Hermensdorff volt.

Viszont a házból (vagy a háztól?) indul egy, a mórok által épített alagút, amelyben kb. 300 lépcsőfok vezet le a 100 méterrel mélyebben található vízfolyáshoz, a Guadalevin patakhoz. A gyakori ostromok idején a mórok az alagúton keresztül látták el a várost ivóvízzel. Ezt persze a keresztény seregek is megtudták és 1485-ben a vízvételezési pont elfoglalásával pár nap alatt megadásra kényszerítették a város kapitányát.

A komplexum másik látogatható érdekessége a kert, amit a Duquesa Parcent rendelt meg az 1910-es években. A kertet a francia tájépítő mester, Jean Claude Nicolas Fo- restier tervezte az Alhambra és a sevilla-i Alcázar kertjeinek mintájára.

Napjainkban a kanyon mélyére vezető alagút (lépcsősor) és a kert látogatható4.

Casa Santa Pola

A mór királyról elnevezett háztól haladjunk tovább 140 métert és elérünk utunk végál- lomására. Nézzünk az óránkra: ha az 14 – 14:30 közötti időpontot mutat, akkor „nyer- tünk”. Legalábbis egy ebéd lehetőségét. Santa Pola ugyanis nem egy templom, hanem egy étterem! Mert megérdemeljük!

A szerény homlokzat fantasztikus, több- szintes, több emelet mély hátsó terasz- rendszert rejteget. Az asztaloktól pont a kanyonra lehet látni.

2012. évi látogatásunk alkalmával a ki- szolgálás, az ételek kinézete és minő- sége is kiváló volt. A mai Tripadvisor-on az étterem viszont csak 74. a ronda-i 261- ből. Az egyik tavalyi értékelés szerint a hely tulajdonosváltáson esett át és el- vesztette csúcsminőségét.

Ezzel együtt szerintem szép időben, ami- kor ki lehet ülni az egyik hátsó teraszra, már csak a kilátás miatt is érdemes itt ebédelni.

Ronda meglátogatása itt véget ér, anél- kül, hogy megtudnánk, ki volt Santa Pola?

Innen már „önerőből” is vissza kell tudni találni a parkolóhoz.

A szorgalmasok még felkereshetik Aci- nipo római romjait.

Casares

Akár egy kubista festmény is lehetne a fenti fénykép, ahogy egymás mellett sorakoz- nak a cseréptetős fehér házak. Casares a fehér falvak „archetípusa”. Meredek, lehe- tőleg keskeny utcák, enyhe labirintus jelleg, kötélen száradó ruhák, római emlékek, mór vár, hangulatos bárok, kávézók – mi kell még?

Casares történelmében a legfontosabb esemény valószínűleg i.e. 61-ben történt, ami- kor Julius Caesar májbetegségének gyógyítási szándékával megfürdött a Casares-től pár kilométerre található Baños de la Hedionda5 kénes vízében.

Kr. e. 61-ben Caesart Hispania kormányzójává nevezték ki, ahol már előzőleg quaestorként szolgált. (…) Hispániába ér- kezve Caesar katonai vezetőként jelentős hírnévre tett szert. Kr. e. 61 és 60 között számottevő győzelmet aratott a galíciaiak és a luzitánok felett. Előre haladt az Atlanti-óceán felé, és le- igázta az északnyugati törzseket, amelyek ezelőtt még soha nem hajoltak meg Róma előtt. A háborúk alatt jelentős ha- szonra tett szert, amellyel biztosította adósságainak fedezetét, embereinek jelentős részt biztosított a zsákmányból, és a ró- mai kincstárt is gyarapította6.”

Caesar járt Casares várában is, amit akkoriban Castellum Caesaris-nak hívtak. Ebből az elnevezésből származik a település mai neve.

Nem túl megerőltető sétával jutunk fel a vár romjaihoz. Amit ma látunk, az a mór uralom idejéből származik. A vár nem egy „nagy durranás”, de már a kilátás kedvéért is érde- mes felsétálni ide. (Az előző oldalon szereplő két fénykép is innen készült.)

Az erődítmény szélén áll, az Iglesia del Castillo, korábbi nevén Iglesia de la Encarna- ción, amit még II. Gyula pápa bullája alapján építettek a XVI. században egy korábbi mór mecset alapjain. A háromhajós templomról a következő fénykép 2005-ben készült.

5 Video (51 mp): https://www.youtube.com/watch?v=OzAlXlDMp5Q

6 Forrás: Wikipedia. A képen Caesar domborműve a Várban található emléktáblán.

Azóta a felújítás befejeződött és a környezetét is rendezték. Az épületben 2010. óta a Blas Infante kulturális központ üzemel.

A vár és a korábbi templom teleobjektívval 2012-ből:

A következő oldalon egy hangulatos terasz lentről és fentről nézve:

A baloldali lenti képen a XVI. században épült Ermita de San Sebastian, ahol Casares védőszentjét, a Ntra. Sra. Del Rosario del Campo-t őrzik. A jobboldali képen egy tipikus utca (Calle Villa) látható az Ayuntamiento épületével (balra) és száradó ruhákkal).

A Calle Fuente belvárosi végénél található terecskén áll a III. Károly spanyol királyról elnevezett kút. A1785-ben, neoklasszicista stílusban épült kúthoz az egyik közeli forrás vizét vezették és az fontos gyakorlati szerepet játszott a városka vízellátásban.

Sétáljunk még el a Calle Carrera-n észak felé 150 métert. Itt áll Blas Infante Pérez de Vargas (1885-1936.) szülő- háza, akiről az új kulturális központot is elnevezték.

Blas Infante spanyol esszéista és politikus volt, foglalkozására nézve pedig leginkább közjegyző. Az 1910-es években, XIII. Alfonz király uralkodása (1886-1931.) alatt köztársasági néze- teket képviselt. Álma egy föderalisztikus berendezkedésű Spa- nyolország volt, benne egy erős és autonóm Andalúziával.

Ugorjunk egy nagyot az időben: 1936-ban a baloldali, köztár- sasági Népfront megnyerte a választásokat és megerősödött az „andalúz gondolat”. A Sevillai Közgyűlés Blas Infantet meg- választotta a tervezett Andalúz Regionális Tanács (Junta) tisz- teletbeli elnökévé. Pár nap múlva katonai puccsra került sor és kitört a Spanyol Polgárháború. Néhány falangista elfogta Blas Infantet és azonnal kivégezték. A polgárháborút követően 1940-ben vették a fáradtságot és formálisan is halálra ítélték.

Most tudtam meg, hogy ő tervezte Andalúzia címerét. Az oroszlánokat megszelídítő fiatalember Herkules, aki Her- kules két oszlopa között ál. A felirat a zászlón: „Andalúzia saját magáért, Spanyolország javára és az emberiség- ért.”

Telki, 2020. március 29. (A karantén 15. napján.)

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Move2Marbella
21:22

Found what you were looking for?

Let me help you
Move2Marbella
Move2Marbella
Found what you were looking for?
22:24
Let me help you