Rabat, Tanger

Bevezetés

2019.szeptemberében már jártam Észak-Marokkóban és nagyon érdekesnek találtam ezt az országot. Mostani utam apropóját a Rabatban 2019. december 18-ig megren- dezésre kerülő Kortárs Művészetek Biennale-ja adta. Amikor előszőr megláttam az esemény honlapját, erősen elcsodálkoztam: mind az ott megfogalmazott nyitott, befo- gadó, korszerű gondolatokon, mind a résztvevő művészeken. A meghívott alkotók szinte kivétel nők, a világ legalább 50 országából.

A felvilágosult abszolutizmus tipikus példájával állunk szemben:

„Ez a nemzetközi esemény tükrözi Őfelsége, VI. Mohammed király akaratát, hogy új lendületet adjon mind a kortárs művészeteknek, mind pedig Rabatnak,” 

A kiállítások szépen voltak megrendezve, de összességében számomra az alkotások zöme „túl modern” volt. Ugyanakkor a kortárs művészet valószínűleg ilyen és a „hiba” bennem van.

Logisztika

A Costa del Sol szívéből nem olyan bonyolult eljutni Marokkó fővárosába, Rabatba, és már maga az utazás is szolgál számos meglepetéssel. Az odaút nagyjából igy nézett ki:

  • 08:15 – 09:45: utazás autóval Tarifába. Amilyen simán indult az út a késői nap- felkeltében, olyan zűrös lett a vége. A napsütést sűrű köd váltotta fel, pont ak- kor, amikor Algueciras után elhagytam az autóutat és kezdődött a kanyargós, meglehetősen keskeny hegyi szakasz. Még szerencse, hogy mire Tarifába ér- tem, elállt az eső és felszállt a reggeli köd.
  • Elvben a kikötőben, közvetlenül az Estación Maritima mellett lehet parkolni, de
    • ott kevés a hely (91),
    • drága (17 € / nap),
    • nem lehet foglalni előre
  • Általában a kikötő melletti utcákban is szoktak parkolni a komppal utazók, de ezt a helyi lakosok meglehetősen rossz néven veszik. Az önkormányzatnak is van egy nagy, ingyenes parkolója a város szélén, de az meg eléggé messze van a kikötőtől.
  • Így végül a Parking San Sebastian-t (Telefon: +34 956 62 73 63) választottam, ami egy rusztikus, hagyo- mányos garázs 4 perc sétára (350 m) a kikötőtől. Itt lehetett előre helyet foglalni és 42 €-t fizettem az 56 órás autótárolásért. A főnök kifejezetten rugalmas és segítőkész volt, annak ellenére, hogy novemberben elvben zárva

A fenti képen a kompterminál, a háttérben Tarifa leghíresebb látványossága, a vár. Tarifaról írtam már korábban bővebben:

  • 11:00 – 12:00 komp. Tarifaból jellemzően 1-4 óránként indul komp Tangerba. Én az FRS céget választottam, amelyik állítólag a komolyabb és pontosabb szolgáltató. Kényelmesen meg tudtam venni a jegyemet előre az interneten, ami oda-vissza 70 €-ba került. A beszállókártyát a terminál épületben kaptam Az egyórás kompút gyorsan eltelt és ügyes szervezésre vall, hogy a fe- délzeten le is zajlott a marokkói útlevélvizsgálat, így Tangerban öt perc alatt el lehetett hagyni a kikötőt. Amikor beszállunk a hajóra, nem érdemes rögtön beállni az útlevélellenőrzés sorába, kényelmesebb megvárnunk, míg elfogynak az utasok. Kár, hogy visszafelé nem ilyen rugalmas a szervezés: a spanyolok nem a hajón ellenőrzik az útleveleket és bizony jó 30 percbe telt, mire túljutot- tam ezen a procedúrán. Tanulság: visszafelé célszerű az elsők között elhagyni a hajót.
  • Tangerban a terminál épületben elvben vannak, a gyakorlatban nem voltak pénzváltó Így pénzt a terminálon kívül kb. 120 méterre található FRS konténerben tudtam váltani. Udvariasan fogalmazva itt nem vitték túlzásba az adminisztrációt. Ottjártamkor egy euróért 10 dirhamot adtak.
  • Megfigyeltem, hogy a taxiárakra Marokkóba az jellemző, hogy egy adott útvo- nal elsőre 50 dirhamba kerül, visszafelé vagy másodszorra már csak 15-20 Így jártam Tangerban is a kikötő és a pályaudvar között (kb. 3,5 km az út) is. A titok nyitja, hogy itt sem szükséges beülni az első hiéna-taxiba, hanem érdemesebb az utcán találni egy olyan taxit, amelyiknek a vezetője nem az álldogálással, hanem a szállítással szeretné keresni a kenyerét.

Így néz ki a pá- lyaud- var kí- vülről:

  • Nem, ez nem a tangeri botanikus kert, ez a pályaudvar. Jobbra lent az első osztályú váróterem.

     

    • 14:00 – 15:20 TGV Tanger-Rabat. Miután az elegáns váróteremben ittam egy kávét és elbeszélgettem egy helyi egyetemista fiatalemberrel, már lehetett is beszállni a nagysebességű vasúti szerelvénybe. A jegyet persze interneten előre megvettem, a megdöbbentően olcsó 26,5 €-ért oda-vissza, első osztá- A szerelvény légkondicionált, a sínek nem kattognak, az utasok nem szál- lítanak kecskéket, a büfékocsi tiszta, a személyzet udvarias és beszél angolul is.
    • 15:20 Érkezés Rabatba. A TGV nem a belvárosi (Rabat Ville), hanem az ultra- modern, teljesen átépített Rabat Agdal pályaudvaron áll meg. Innen 4,5 kilo- méterre található a Belváros, ami taxival 10-15
    • 15:40 Érkezés a szállodába. Én a Hotel Le Musée-t választottam, elsősorban abszolút központi fekvése miatt. Természetesen ezt is lefoglaltam előre a com-on.
  • A szálloda beváltotta a reményeimet – egy súlyos kivétellel: este döbbenten konstatáltam, hogy a kedvenc mexikói söröm, a Corona 6,50 €-ba kerül, ami minimum a duplája a spanyol éttermi áraknak. Optimistán szemlélve a dolgokat persze azt is lehet mondani, hogy az ember 2 üveg sör áráért elutazhat első osztályon TGV-vel Rabatból Tangerba. Később kiderült, hogy ez az árszint or- szágos jelenség, valószínűleg így küzdenek az alkoholizmus
Rabat - Múzeumok

Megérkezésem után a délután még pont alkalmas volt három múzeum meglátogatá- sára, amik közül kettő egyben a Kortárs Biennálé helyszíne is volt. A legtávolabbi mú- zeum is elérhető maximum 15 perces sétával a szállodától.

Musée de L’Historie et des Civilisations

Egy nagyobb családi ház méretű archeológiai múzeum, ahol zömmel római szobrokat és mozaikokat állítanak ki.

Villa des Arts

A szépen gondozott kert közepén álló modern villa egy kisebb multikulturális központ- nak ad otthont. A kihasználtság és a látogatottság fokán bizonyára lehetne még javí- tani. Látogatásomkor az épület az 1964-ben Tangerben született Bouthaina Azami „A fleur de mondes” (A világok virágánál) című kiállításának adott otthont. A marokkói festőművész kiállítása körülbelül húsz, intenzív színekkel és sűrű érzelmekkel bíró mű- vészeti alkotást mutat be, amik mind női sorsokat ábrázolnak.

Musée Mohammed VI – Art Moderne & Contemporain

Közvetlenül a szálloda mellett található a jelenlegi uralkodóról elnevezett modern és kortárs művészeti múzeum impozáns épülete, amely a Kortárs Biennálé központi hely- színe.

Mivel a múzeumban hivatalosan nem volt szabad fényképezni, legyen elég két példa a Kortárs Biennálé itt bemutatott műalkotási közül:

A hosz- szú és kicsit fá- rasztó napot a szálloda melletti Múzeum Kávé- házban fejeztem be egy forró te- ával.

Rabatról általában

Marokkó fővárosának kb. 600.000 lakosa van, az agglomerációval együtt nagyjából 1,2 millió.

A városban az első komoly építkezéseket az Almohád dinasztia kezdte meg a XII. században. Ekkor épült az Udayas-ok kaszbája is (franciául Kasbah des Oudaias), ami egy fallal körülvett erőd, palota, mecset és lakónegyed. Az Almohádok birodalma 1275-re teljesen megszűnt és ez Rabat eljelentéktelenedéséhez is vezetett. 1515-ben Rabatban összesen 100 ház rendelkezett lakókkal.

Rabat a moriszkók Spanyolországból történő elmenekülését követően kezdett újra benépesedni a XVII. század elején. Meglepő módon 1627-1666. között Rabat a Bou Regreg Köztársaság (más néven Salé-i Köztársaság) része volt, amit berber és otto- mán kalózok irányítottak. A kalózok karrierjük csúcspontján 40 hajóval rendelkeztek és komoly „rablási sikereket” értek el az Atlanti óceán partvidékén. A rabati kalózok még 1829-ben is aktívak voltak, amikor egy osztrák hajót támadtak meg.

1912-től Marokkó – a Földközi tengeri partvidék kivételével – francia protektorátussá vált. A franciák első dolga volt a fővárost a lázongó Fezből áthelyezni Rabatba. Rabat modernkori fejlődése a franciáknak köszönhető. Az építészeti és városfejlesztési meg- újulás elsősorban Henri Prost francia építész nevéhez fűződik. A lenti képen egy tipi- kus példa a francia építészeti hatásra.

Marokkó 1955-ben bekövetkezett függetlenné válásakor az akkori király, V. Moham- med úgy döntött, hogy továbbra is Rabat lesz az ország fővárosa.

Rabat – történelmi városnézés

Egy bő félnapos városnézést az alábbi sorrendben javaslok, elsősorban „napjárási”, azaz fényképezési okokból:

  • Királyi Palota (a Google Maps-en: Royal Palace of Rabat, bejárat: Ministry of Defence Security),
    • Ahi Fas mecset (GM: Mosqée Ahi Fas),
  • Chellah (GM: Nécropole de Chellah),
  • Fort Rottembourgh
  • Kasbah des Oudayas,
    • Andalúz kert (GM: Andalusian Gardens)
    • Oudayas múzeum (GM: Musée des Oudayas),
    • Maure Kávézó (GM: Café Maure),
    • Kasbah,
    • Al Kasbah mecset (GM: Mosqée Al Kasbah),
    • Oudayas kapu (GM: Porte des Oudayas),
  • Hasszán torony (GM: Tour Hassan),
    • Almohád mecset romjai (GM: Ruinen Almohaden Moschee),
    • Mohammed mauzóleuma (GM: Mausolée Mohammed V).

Én a szálloda mikrobuszával és gépkocsivezetőjével jártam be – a Királyi Palota és a Chellah kivételével – a fenti helyszíneket. Utólag érdemes lett volna az összes hely- színt bekapcsolni az autós túrába, mert délutánra meglehetősen elkoptak a lábaim a sok gyaloglástól.

Királyi Palota

A magas fallal körbevett királyi adminisztratív komplexum kb. 80 hektárt foglal el Rabat köz- pontjában. (Összehasonlításul: a Margitszi- get területe 96,5 hektár.) Az elkerített terüle- ten adminisztratív épületek, lakóházak, akta- nyák, parkok, felvonulási terek egy-egy levél- tár, középiskola, szakácsiskola, mecset talál- hatóak. Az előző oldalon látható fénykép jól mutatja, hogy a komplexum valójában egy patyolattiszta kisváros a nagyvárosban.

A hatalmas park közepén áll maga a királyi palota, amit 1864-ben épített az akkori ural- kodó, IV. Mohammed.

A komplexum – a palota kivételével – szabadon látogatható. Fontos, hogy legyen ná- lunk útlevél a belépéskor. A gyalogos bejárat az Avenue Yacoub Al Mansour-ról nyilik, elvben 11 perc sétára a szállodától (nekem jóval többnek tűnt). Az útlevél ellenőrzést követően haladjunk előre, majd a sarokra érve egyszer balra, majd jobbra fordulva kerüljük meg a mecsetet. (Nem érdemes más útvonallal kísérletezni, mert a nem túl barátságos katonák bizonyára hátrább terelnek minket.) Én késő délután voltam a pa- lotánál és a Nap pont szembe sütött – ráadásul november lévén szinte vízszintesen – így abból alig láttam valamit, csak tucatnyi őrt a főkapunál.

Ahi Fas mecset

A mecset a XVIII. században épült és azóta többször renoválták. Péntekenként a király itt vesz részt a mohamedánok legfontosabb heti imáján.

Chellah

A királyi komplexum bejáratától további ¼ órás sétával juthatunk el Chellah-hoz, ami részben egy hatalmas (10 ha) park, részben egy – több történelmi korszakot átfogó – romváros és nekropolisz. (A „Chellah” elnevezés magyarul szent nekropoliszt jelent.) A képen a helyreállított főbejárat.

A nem csekély 7 €-ért látogatható és kb. egy óra alatt bejárható komplexum Rabat legrégebbi épített emlékeit tartalmazza. Mindegyik részletes ismertetése szétfeszítené jelen írás kereteit, ezért csak tömören a lényeg:

  • A föníciaiak több kolóniát hoztak létre a mai Marokkó területén. Ezek egyike volt a Bou Regreg (folyó) partján épült város, amit Shalat-nak neveztek
  • A rómaiak saját várost építettek a folyóparton, amit Sala Colonia-nak Voltak benne műhelyek, üzletek, piactér (fórum) és egy diadalív is. Különösen fontos szerepet töltött be Sala kikötője. A városban egészen az V. század vé- géig fentmaradt a római katonai jelenlét.
  • A rómaiak elmentek, de itt maradtak a rómaiak idején keresztény hitre áttért, később Bizánc uralma alá tartozó berberek. (Ilyenekről sem hallottam még ed- )
  • A században keletről megérkeztek a muszlim arabok, a bizánci kormányzó 683-ban kapitulált.
  • Az akkorra már romokban álló városban a században az Almohád dinasztia kezdett el temetkezni. Majd az Almohádokat 1244-ben megdöntő Marinid di- nasztia épített itt mecsetet és minaretet is, kialakítva egy igazi nekropoliszt

A képen a romváros egy részlete.

Fort Rottembourgh (Fort Hervé, Bor Lakbir néven is)

Nagyot ugrunk előre a történelemben és térben is. Ehhez az óceánparti erődítményhez mindenképpen autóval menjünk.

Ez a neo-mór stílusú erőd a nagyhatalmak XIX. századi vetélkedésének köszönheti létét. Mindenki fegyvereket szeretett volna eladni a marokkói szultánnak. A franciák„rásóztak” pár száz, a napóleoni háborúkból megmaradt puskát, az olaszok egyfegyvergyárat, ahol olyan puskákat gyártottak, amelyek veszélyesebbek voltak a hasz- nálóikra, mint az ellenségre. A németeknek egy teljesen felesleges erőd ötletét sikerült„eladniuk”. A maga nemében akár szépnek is mondható épület Walter Rottembourgh német mérnök szakértelmét dicséri. Az épületet pár éve pedánsan restaurálták.

Az erőd szintén helyszíne a Kortárs Bien- nálénak. A képen látható kompozíció egy aktív szaunaágyból valamint talán az ágyra képzelhető, éppen barnuló hölgy álmait és rémálmait ábrázoló dróttárgyak- ból áll. Vagy nem. 

Az erődtől érdekes, de nem túl bíztató ki- látás nyílik a háborgó óceánra.

Kasbah des Oudayas
Andalúz kert

Ezt a gyönyörű andalúz stílusú kertet a franciák építették a gyarmati korszakban. Tele van citrusfákkal, pálmákkal, trópusi virágokkal, köztük bougainvillea-val.

Oudayas múzeum

Az andalúz kert közepén áll ez a szintén andalúz stílusú múzeum, ahol általában a marokkói ötvösművészet alkotásait állít- ják ki. Ottjártamkor ez az épület is a Kor- társ Biennálé egyik helyszíne volt.

A következő oldalon található fényképen a buja andalúz kert látható, középen a múze- ummal.

A múzeum hangulatos „patio”-ja:

Maure kávézó

Álljunk szembe a múzeummal és jobbra látunk majd egy kisebb kaput, amin ki tudunk slisszolni a kertből és máris a szabadtéri kávézó teraszán találjuk magunkat. Kiváló hely a megpihenésre és felfrissülésre. A teraszról kilátás nyílik a folyóra és a túlparti városra, Salé-ra.

Kasbah

A Kasbah girbe-görbe utcái egy valóságos labirintust alkotnak, ahol kisérő nélkül még nappal is könnyű eltévedni. A baloldali tér- kép talán segít a tájékozódásban.

A Kasbah-ot ne keverjük össze a rabati Medinával, az előbbi jóval korábban épült.

Erre a turistákkal gazdagon átszőtt város- részre leginkább a kék-fehér színre festett ősi házak és a számtalan üzlet a jellemző.

Lentebb egy büszke narancslé préselő portréja a Kasbah-ból:

Al Kasbah mecset

Azért vannak kevésbé elegáns utcák is a Kasbah-ban. Errefelé már japán turisták sin- csenek. Balra az Al Kasbah mecset tornyának részlete látszik. A mecsetet az Almohád Kalifátus idején kezdték el építeni a XII. században. A XVIII. századi renoválást egy Ahmed el Inglisi nevű angol mecénás-kalóz (vagy fordítva) finanszírozta.

Oudayas kapu

Innen már kifelé vezet utunk a Kasbah-ból. Kis szerencsével megtaláljuk a főkaput.

A Kasbah des Oudayas éjszakai kivilágításban és enyhe őszi ködben:

A Hasszán torony, az Almohád nagymecset romjai és V. Mohammed mauzóleuma

Városnézésünk utolsó állomását hívhatnánk Rabat Hősök terének is. Ide azért érde- mes késő délután érkezni, mert számításom szerint akkor lehet a legszebb fényképe- ket készíteni a teret uraló mauzóleum térre néző oldaláról.

Hasszán torony

A Hasszán tornyot Yaqub al-Mansur, az Almohád Kalifátus 3. kalifája építette 1195- ben. A tornyot néhány hagyomány szerint Jabir ibn Aflah nevû csillagász és matema- tikus tervezte, aki állítólag a sevillai Giralda tervezője is volt. Mindkét tornyot a marra- kes-i Koutoubia mecset mintájára tervezték.

Yaqub al-Mansur más munkákat is végzett Rabatban, nevezetesen a Kasbah des Ou- dayas rekonstrukcióját valamint a föníciaiak és a rómaiak által épített Chellah ősi komplexumának átalakítását egy nekropolisz céljára.

Az előző képen balra a Hasszán torony, jobbra sevillai „testvére”.

A tornyot eredetileg 86 méter magasnak tervezték, de csak 44 méter épült meg belőle Yaqub al-Mansur 1199-ben bekövetkezett haláláig, amikor az építkezések félbesza- kadtak.

Az Almohád nagymecset romjai

A világ legnagyobb mecsetjének minaretének szánta a Hasszán tornyot Yaqub al- Mansur. Azonban abból is csak néhány fal és 348 oszlop készült el.

V. Mohammed mauzóleuma

A síremlék a modern iszlám építészet egyik kiváló példája. 1971-ben készült el. Jelen- leg két korábbi király és egy herceg temetkezési helye.

Fent a mauzóleum két részlete, lent pedig a kilátás a térről a folyóra és Rabat sport- hajókikötőjére (Marina).

Talán feltűnt az olvasónak, hogy a Medináról (középkori városnegyed) eddig még nem esett érdemben szó. Ennek oka, hogy oda egy késő délutáni gyalogos étkezési túrát foglaltam le előre.

Gyalogos étkezési túra a Medinában

Szerencsém volt, hogy a túrát egy nagy nemzetközi oldalon foglaltam és nem a helyi cégnél közvetlenül. A Gare Rabat Ville (Belvárosi Pályaudvar) előtt találkoztam Mohameddel, az idegenvezetővel. Kiderült, hogy én voltam az egyetlen kuncsaft arra a délutánra és csak azért nem mondta le a túrát, mert meg- lehetősen rossz a „track record”-ja azzal a szervezőcéggel, akiknél én foglaltam a kirándulást. Így végül abszolút „testre- szabott” lett a kb. négyórás séta a Medinában.

A túra lényege, hogy lehetőség legyen autentikus marokkói ételek megkóstolására. Volt köztük húsos táska, mandulás sü- temény, szardínia, fánk, gránátalma juice, király datolya és ma- rokkói „spagetti” is.

Ez utóbbi egy nagyon vékony szálakra nyújtott tészta, amit kisütnek majd kézzel esznek. Lentebb két utcakép:

A séta az elegáns Dar El Medina étteremben zárult egy kiadós vacsorával.

Az étterem egy keskeny, erős színekkel kifestett sikátorban található és csengetni kell a beengedés érdekében.

Nagyon élveztem az egész túrát, Mohamed kifejezetten művelt, a világra nyitott és főként humoros vezető volt, így a nap végére egészen összebarátkoztunk. Abban ma- radtunk, hogy legközelebb az andalúz stílusú házukban fog a – konzervatívnak mon- dott – Édesanyja marokkói főzőórát tartani.

Az este egy, a folyón ringatózó hajóbárban (bárhajóban?) fejeződött be, ami egyben a búcsút is jelentette Rabattól.

Harmadnap reggel kényelmesen megreggeliztem a szállodában, eltaxiztam a pálya- udvarra és hip-hop máris ismét Tangerban találtam magamat.

Tanger

Kilépve a pályaudvar épületéből, ez a kép fogadott:

Volt bő három órám a komp indulásáig, ezért most a Medinának egy másik szegletét jártam be, mint szeptemberben. A „törzshelyem” a Hotel Continental volt, ahol a felfe- dező túrám elején megkávéztam, a végén meg megebédeltem. Már említettem korábban, hogy itt forgatták az „Öltések közt az idő” című nagysikerű spanyol soroza- tot. Elolvasni is érdemes a regényt.

A szállodát a XIX. század végén építették neo-mór stílusú belső terekkel19. Bár ele- ganciája az idők során enyhén megkopott, könnyű elképzelnünk a filmben is szereplő mondén partikat az 1930-as évekből, amikor Tanger a kozmopolitizmus és a globali- záció világfővárosa volt

Amennyire elegáns még a mai napig is a Hotel Continental, annyira „hagyományos kinézetű” a környéke. Nem véletlen, hogy a Medinának ezen a részén alig futottam össze turistákkal.

A séta egy hatalmas bástyán ért véget, ahol még mindig állnak a méretes ágyuk, ami- kor valamikor védték a kikötőt a támadástól.

Ebéd után már indult is vissza a komp Tarifába. (A következő képen a kikötő látképe a bástyáról.)

Az útnak négy tanulsága volt számomra:

  1. Rabat megér egy kétnapos látogatást.
  2. Még mindig nem a kortárs művészet a legnagyobb kedvencem.
  3. A sör és a vonatjegy árának egymáshoz viszonyított aránya országonként hatalmas különbségeket
  4. A Walking Food Tour előtt csak jelképesen ebédeljünk és a séta első részében is csak csipegessünk a megkóstolásra ajánlott ételekből.

 

 

 

Telki, 2019. december 18.

BUÉK!

Réthy Imre

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Move2Marbella
21:22

Found what you were looking for?

Let me help you
Move2Marbella
Move2Marbella
Found what you were looking for?
22:24
Let me help you