Santiponce

Mai uticélunk két dologról híres: itt tárták fel a római Itálica romjait és itt található egy hatalmas cisztercita kolostor. Santiponce pár kilométerré fekszik Sevilla-tól és a kirándulást kiválóan lehet kombinálni egy carmona-i látogatással. Ennek „kimerítő” részletei egy külön blogban olvashatóak.

I T Á L I C A

Mielőtt „belecsapnánk” a részletekbe, megemlítem, hogy Itálica-t tényleg idegenvezetővel érdemes bejárni, a sztori túl bonyolult és fontos ahhoz, hogy önképzőköri szinten sajátítsuk el. A jelentkezésre és az előzetes jegyvételre ezt az oldalt javaslom:

https://secure.bookyourtour.info/formularios/formulario_sevilla_clasica.aspx?L=2&W=22&AFL=&TV=10

Amennyiben valójában Carmona-val kombináljuk a látogatást, úgy célszerűen a szombati nap adódik. A vezetett túra angol vagy spanyol nyelven 10:30-kor indul, az autóút az ajánlott carmona-i szállodától 47 km és hivatalosan 41 percig tart. Azaz, ha 9:30- kor indulunk Carmona-ból, akkor nem tudunk hibázni.

Itálica korabeli fontosságát nehéz lenne túlhangsúlyozni, hiszen a város minimum kettő császárt is adott a Birodalomnak. Alapítására i.e. 206-ban került sor és ez a város volt az első római település az Ibériai félszigeten. Ez a Köztársaság időszaka, de sajnos az ebből a korszakból származó romokat nem lehet feltárni, mert azok a mai Santiponce alatt „nyugszanak”. A látogatható területen az épületek a Császárság fénykorában, Hadrianus uralkodása (i.sz. 117-138.) alatt épültek. Az új városrész középületeknek és a leggazdagabb családok lakóépületeinek adott helyett.

A rómaiak mentek, a vizigótok jöttek, pl. Leovigildo, aki 583-ban megerősítette a város falait. Itálica még a VII. században is komoly szerepet játszhatott, mert püspöki székhely volt. Később elnéptelenedett a váos és – mai szemmel sajnálatos módon – a XVIII. században az amfiteátrum köveit használták fel egy gátépítés során. Az első rendelet a romok megvédésére 1810-ben, a napóleoni megszállás idején született, de a rendelet betartatása már meghaladta a hivatalos szervek erejét. Igazi védelmet a terület csak a XX. században kapott.

Mielőtt elindulunk körsétánkra, térjünk vissza a helybéli császárokhoz.

Marcius Ulpius Traianus 53-ban született a dél-hispániai Itálica városában. Családja eredetileg Umbria tartományból származott. Apja Marcius Ulpius Traianus a családból elsőként lett szenátor és elnyerte a konzuli hivatalt is, majd egy időben Asia és Syria tartományok helytartója volt.

Amikor apja helytartó volt Syria
tartományban, Traianus ugyanott katonai tribunusként (n
agyjából a mai „ezredesnek” megfelelő katonai rendfokozat) teljesített szolgálatot tíz évig, később légió parancsnok volt. .

91-ben konzullá választották. 97-ben Felső-Germánia kormányzója volt, amikor értesült arról, hogy a meggyilkolt Domitianus után a szenátus által császárnak megválasztott Nerva fiává és örökösévé fogadta (adoptálta). Az idős Nerva 98 januárjában meghalt, és Traianus minden nehézség nélkül trónra lépett.

A hadviselések közötti időben hatékony civil uralkodó volt. Kitartott az alkotmányos kormányzás

mellett, elismerte és megerősítette a szenátus kiváltságait. A mindig elsőrendűen fontos gabona szállítást biztosította, kiterjesztette az ingyenes gabona juttatást a korábbinál több rászorulóra. A császárnak juttatandó kötelezőnek tekintett ajándékozást megszüntette, könnyített a tartományokra nehezedő adóterheken. Kifejlesztette az „alimenta” intézményét, ami a szegény gyerekek támogatását szolgálta. Nagy gondot fordított a tartományok kormányzóinak kiválasztására.

Utóda, Hadrianus szintén Itálicá-ban, módos polgárcsaládban született 76-ban. Traianus távoli rokona volt. Traianus hivatalosan soha nem nevezte meg utódját, csak halálos ágyán Hadrianust, a felesége szerint. Ennek valódiságát azonban homály fedi, mivel rajta kívül senki nem tudta megerősíteni, és meglehet, hogy Hadrianus csak Traianus feleségének köszönheti a császári trónt.

Annak ellenére, hogy az új császár kiváló hadvezér volt, igyekezett kerülni minden nagyobb katonai konfliktust. Feladta Traianus hódításait Mezopotámiában a jobb védhetőség érdekében.

A békepolitikát tovább folytatta a birodalom határainak megerősítésével, a híres limes-sel. A leghíresebb ilyen falat róla nevezték el (Hadrianus fala), amit Britanniában állíttatott fel. Ugyanakkor a nagyobb határfolyók vidékét is fejlesztette: a Duna és a Rajna mentén több kisebb-nagyobb faerődöt, őrtornyot emelt.

Mindemellett Hadrianus a művészeteket is támogatta: Hadrianus tiburi villája volt a legjobb római példa az alexandriai kertek alkalmazására. A Marcus Vipsanius Agrippa által építtetett Pantheont is felújította, sőt tovább is díszítette, nagyrészt elérve annak mai formáját.

Annak sajnos nem találtam nyomát, hogy akár Traianus, akár Hadrianus visszatért volna szülővárosukba császári uralkodásuk alatt. Ugyanakkor talán joggal feltételezhető, hogy „nem feledkeztek meg” Itálica-ról. Valószínűleg ezt támasztja alá a monumentális, 25 ezer néző befogadására alkalmas amfiteátrum megépítése is.

Sétánk során a következő oldalon található térképen a 9., 1-4., 6. sorszámmal ellátott helyeket látogatjuk meg.

Közel a főkapuhoz Venus szobrának máso- lata köszönt minket buja növényektől körül- véve. Innen csak pár lépés az amfiteátrum főbejárata.

Beérve az aréna közepére, megdöbbentő látvány fogad minket. Még romjaiban is látszik a gazdagság és a monumentalitás.

A 2000 éve élt mérnökök semmit sem bíztak a véletlenre, pl. különös figyelmet fordítottak az állatok elkülönített közlekedési útvonalára.

A következő képeken balra az állatok számára fenntartott bejárat, jobbra a VIP páholy fogadóterme.

A következő jelentős építmény a Neptunus-ról elnevezett épület fürdőszekciója. Az itt talált mozaikok mind valós és képzeletbeli tengeri állatokat valamint vízi madarakat ábrázolnak.

A Madarak Háza (4.) egy, kb. 1.700 m2-es üzlet és lakóház, ahol jól elkülönül egymástól az üzleti és a magánszféra. Az épület az egyik lakószoba mozaikjáról kapta a nevét.

Körsétánk utolsó állomása a Planetárium Háza (6.), amely az egyik legnagyobb épület Itálicá-ban. Az ókori „bevásárlóközpont” és lakóház egy tágas udvar köré szerveződik és nevét az egyik terem mozaikjáról kapta. A kép alsó részén balról jobbra a Nap, a Hold és a Mars ábrázolása látható.

Itálica-i túránk itt véget ér, a kijáratnál ne felejtsünk el hűtőmágnest venni, illetve az utca túloldalán meginni egy üdítőt vagy pohár sört.

MONASTERIO DE SAN ISIDORO DEL CAMPO

Itálica-tól pár perces autóút a San Isidoro-ról elnevezett kolostor5, amelynek igen megtévesztő a honlapja. A lényeg: a létesítmény nem csak vezetővel látogatható, nem csak 25 embert engednek be óránként stb. Azaz nyugodtam menjünk oda, parkoljunk le kényelmesen és már bent is vagyunk (bejárat egy fura udvaron keresztül). Kintről jól néz ki az épület:

Bent viszont az az ember érzése, hogy a kolostornak érdekesebb és izgalmasabb a múltja, mint a jelene.

A kolostort 1301-ben alapította Alonso Pérez de Guzmán, más néven Jó Guzmán, akivel már Tarifában találkozhattunk. Guzmán (1256-1309.) azért kapta a „jó” címet, mert 1296-ban IV. Sancho (II. András magyar király dédunokája) parancsára megvédte Tarifá-t a mórok és Sancho lázadó testvére, Don Juan infáns csapatai ellen. Guzmán valószínűleg Marokkóban született és nem kizárt, hogy ráadásul muszlim volt, ami persze nem lenne baj, ha nem az ő egyik későbbi leszármazottja kapta volna meg az első, „nagyon katolikus” Medina Sidonia-i hercegi címet 1445-ben.

A kolostort egy mozarab6 templom romjaira építették, amelyben a legenda szerint a névadó San Isidoro volt eltemetve mindaddig, míg holttestét 1063-ban át nem szállították León-ba. 

Sevillai Szent Izidor (latinul Isidorus Hispalensis, spanyolul San Isidoro de Sevilla), (556–636. április 4.) latin nyelven író kora középkori hispániai egyházi író, egyháztanító. A sevilla-i érseki székében őt követő Sevillai Szent Leander testvére. 

633-ban ő elnökölt a IV. Toledói Zsinaton. Termékeny íróként több, a középkorban népszerű enciklopédikus munka megírása fűződik a nevéhez. Sokáig közkedvelt tankönyvekként használták írásait, amelyeket a közérthető megfogalmazás mellett világos okfejtés is jellemzett. 

János Pál pápa Sevillai Szent Izidort nyilvánította az internet, a tudomány és a technika után érdeklődők védőszentjének 1999-ben. Egyházi ünnepe április 4-én van. 

A kolostort 1431-ig a ciszterciták használták, később a San Jerónimo rend vette át.

Belépve a szépen felújított gótikus templomba, San Jeronimo-t ábrázoló oltár fogad minket. Innen a kerengőbe vezet az utunk és a problémák itt kezdődnek. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy Andalúziában ilyen fontos történelmi és kulturális emlékhelyek ne legyenek hibátlanul fel- újítva. Nos, ez a kolostor sajnos a kivétel. Mind a kerengő, mind az abból nyíló kolostori termek méltatlanul lepusztult állapotban találhatóak. Mondhatni „a történelem és az idő vasfoga betette a lábát”.

A következő oldalon még lesz három fénykép, de ezt itt és most befejezem.

Utunk következő állomása a sevilla-i archeológiai múzeum. Ne hagyják ki!

Telki, 2019. július 16.

Réthy Imre

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Latest Blog Posts