Sevillai múzeumok

Tartalom

MUSEO ARQUEOLÓGICO

A múzeum fontos kiegészítője Itálica, Carmona, Écija meglátogatásának. A római kor- szak iránt érdeklődőknek erősen ajánlott. A múzeum a Parque Maria Luisa-ban talál- ható1, abban a neoreneszánsz stílusú palotában, amely az 1929-30-as Ibéroamerikai Kiállítás idején a szépművészeti kiállításnak adott otthont. Magát a nagykiterjedésű, hangulatos parkot 1914-ben építették és ma Sevilla egyik legfontosabb „zöld tüdője”. Tekintettel arra, hogy a múzeum bemutatása kifejezetten kiegészítő jellegű, a leírás kevés szöveget és több képet tartalmaz.

CARMONA

Női fej a II-III. századból.

Mars isten szobra (I. század vége)

Carmona a fénykorát a rómaiak alatt az I. században élte. Jelentős mezőgazdasági központ volt, ahol búzát, szőlőt és olívát termesztettek. Több fontos középülettel, am- fiteátrummal, templomokkal, fürdőkkel rendelkezett.

Még a híres Julius Caesar is járt errefelé. Utazása során jól meg is dicsérté a várost, amit akkor még Carmo-nak hívtak: „Carmo, quae est longe firmissima totius provinciae civitas”.3 Azaz Carmo az egész provincia legerősebb városa

ITÁLICA

Diana-t ábrázoló torzó (Paros szige- téről származó fehér márványból, II. század közepe)

Római polgár tunikában és tógában (i.sz I. század közepe), a háttérben egy katonai ru- hát viselő császár lábai (Hadrianus kora – 117-138.)

A következő oldalon:

Római polgár tunikában és tógában (i.sz I. század közepe), a háttérben egy katonai ru- hát viselő császár lábai (Hadrianus kora – 117-138.)

Hermész (görögül Έρμῆς; a rómaiaknál Mercurius) Zeusz és Maia nimfa gyermeke, az istenek hírnöke a görög mitológiában. Ez volt legfontosabb rangja, de emellett ő volt a pásztorok, utazók, kereskedők, súly- és hosszmértékek istene, az ékesszólás, az irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője. Ezek mellett közismert volt az olüm- posziak között furfangjáról és ravaszságáról. A költészetet sem vetette meg, és ezért Apollón egyik legközelibb barátja volt. (Forrás: Wikipedia)

A szobrot, ami a görög Paros szige- téről származó fe- hér márványból ké- szült a II. század közepén, a leg- szebb, spanyol földben talált klasz- szikus szobornak tartják.

Az alkotás az idő- sebb Kephisodo- tos-nak (fénykora

i.e. 400-360. körül) tulajdonított bronz- szobor másolata.

Diana, a vadász (márvány, II. század)

Diana holdistennő a római mitológiában a népek védnöke, a nők, a szülés és gyermeknevelés patrónája. Apja Jupiter, anyja Juno. A 12 főisten közé tartozik. Ikertestvére Apollo Diana kultusza a klasszikus köztársaság korban tovább bővült. A görög panteon más isteneinek átvétele mellett a meglé- vőket is azonosították görög istenekkel, így Dianát Artemisszel. Ekkortól a vadá- szat istene is. Ő uralja a vadállatokat és a vadont is, valamint a szüzesség jel- képe.

Venus (i.sz. 117.)

Venus végig kulcsszerepet játszott a ró- mai vallási ünnepekben és mitológiában. A szerelem, a szépség és a termékeny- ség princípiuma kapcsolódik nevéhez, de csak másodlagosan. Eredetileg a név jelentése báj, vágy. A kertek gondozásának védnöke, majd a név jelentése miatt kapcsolták össze a hellenizálódó korban Aphrodité alakjával és lett belőle az i.e. III. század folyamán a szerelem istennője.

A következő oldalon fent balra Traianus hősi pózban, jobbra Hadrianus mellszobra. Róluk Itálica-ban lehet részleteket megismerni. Lent egy szép Bacchus mozaik.

Fortuna istennő (114-138.) és Augustus császár (i.sz. 14-37.) szobra.

ÉCIJA

Astigi-t, a mai Écija elődjét, Augustus császár uralkodása idején, i.e. 14-ben alapítot- ták. Kövezett utcákkal, víz- és szennyvízvezetékkel, fürdőkkel, egy fórummal és temp- lomokkal rendelkezett.

Astigi volt a római Bética tartomány négy „megyeszékhelye” közül az egyik. Gazdag- ságát elsősorban az olívaolajnak köszönheti, amelynek nagy valószínűség szerint a legfontosabb előállítója és exportőre volt a II-III. században

Bacchus-t ábrázoló mozaik (III. század)

MUSEO DE BELLAS ARTES

Sevilla Szépművészeti Múzeuma a Plaza del Museo-n található és előtte Murillo szobra köszönti a látogatókat. Az épület régebben az Orden de la Merced tulajdoná- ban volt. A díszes homlokzat 1729-ben készült.

Érdemes vasárnap idelátogatni, mert akkor tele van a tér helyi művészekkel és műve- ikkel.

A múzeum gyűjteménye kimagasló értéket képvisel, kényelmesen el lehet falai között tölteni 1-2 órát. Jelen blogban csak pár festményt mutatok be, „étvágygerjesztőként”.

El Greco: Jorge Manuel, a festő fia (1600. körül)

Velázquez: Egy apostol arcképe (1620. kö- rül)

Lent Zurbaran Szent Hugó karthauzi csodáját ábrázoló festménye 1665-ből.

A karthauzi rendről:

„1085-ben Kölni Szent Brúnó (1032–1101), a karthauzi rend alapítója, hat tár- sával vonul La Chartreuse-be, egy egyedülálló hegységbe a franciaországi Gre- noble mellett. Ezt a területet Grenoble-i Szent Hugó adományozta nekik, aki akkor Grenoble püspöke volt, miután látomása volt. Álmában látta, hogy hét csillag hullik le La Chartreuse-ben. Brúnó és társai kis remeteségeket építettek maguknak, kolostori közösségi helyiségeket és egy templomot. Minden helyisé- get egy körfolyosó kötött össze. Nemsokára további férfiak csatlakoztak hozzá- juk, megnőtt a közösség létszáma és a La Grande Chartreuse, a Nagy Kartha- uzi Kolostor lett a karthauzi rend anyakolostora és innen kapta a nevét a rend.”

A festmény a következő „sztorit” ábrázolja:

„In front of each Carthusian is a terracotta bowl with meat and pieces of bread. Two terracotta jugs, an overturned bowl and two abandoned knives for cutting the meat.

It shows Bruno of Cologne and the six other founder members of the Carthusian order being served a meal by Hugh (“Hugó”) of Châteauneuf (then bishop of Grenoble) and his page. One day Hugh had sent them meat and – whilst dis- cussing whether it was right to break their fast and accept the gift – they fell into an ecstatic dream. Forty-five days later Hugh sent a message that he was com- ing to see them but his messenger returned and reported that the Carthusians were still sitting in front of the meat despite it being Lent. Hugh arrived at the monastery and as the monks woke up Hugh asked Bruno the date in the church calendar. He told him a date forty-five days earlier and explained their debate over whether to accept his meat. Hugh then lent towards their plates and saw the meat turn into ash. The monks thus came to the decision that there could be absolutely no exception to their rule against eating meat.” (Forrás: Wikipedia)

Az előző oldalon látható, jól ismert sevillai tájléppel búcsúzunk a múzeumtól és Sevil- lától.

 

Telki, 2019. július 17.

Réthy Imre

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Move2Marbella
21:22

Found what you were looking for?

Let me help you
Move2Marbella
Move2Marbella
Found what you were looking for?
22:24
Let me help you