SEVILLAI PALOTÁK

CASA PALACIO DE LA CONDESA DE LEBRIJA

Már azóta szerettem volna felkeresni ezt a „butik múzeumot”, hogy pár éve Itálica-ban jártam. Most végre össze tudtam kötni egy hosszabb kasztíliai kirándulással

Én előre vettem jegyet interneten ( https://palaciodelebrija.com/visita-cultural/ ), de ez utólag túlzott óvatosságnak bizonyult. Viszont hiba volt a múzeumhoz közel parkolni (Parking Imagen, Calle Sta. Angela de la Cruz 1), mert mind befelé, mind kifelé összevissza bolyongtatott a GPS a keskeny utcákban, amitől mindig kiráz a hideg. Mai eszemmel sokkal egyszerűbb lett volna megállni a tágas és kényelmes Parking Puerta de Jerez-ben (Paseo de Roma) és sétálni 17 percet, vagy beülni egy taxiba.

A Calle Cuna 8 alatt található épület a XVI. században épült, tipikus sevillai nemesi lakóházként. Az épület 1901-ben kelt igazán életre, amikor Doña Maria Regla Manjón Mergelina, Lebrija (későbbi) grófnője megvásárolta és felújította. A munkálatok ezen az új családi házon tizenhárom évig tartottak.

Maria Regla Manjón Sanlúcar de Barramedá-ban (Cádiz megye) született földbirtokos családban. Édesapja, Pedro Manjón y Fernández de Valdespino a királyság szenátora, a Cortes képviselője, Sanlúcar de Barrameda polgármestere és a Calatrava rend lovagja is volt. Az édesapa ősei 1697-1811. között viselték a „Lebrija grófja” nemesi címet, amit 1912-ben XIII. Alfonz király megújított és Doña Maria Regla Manjón Mergelina-nak adományozott. (Lebrija ma 27 ezer lakosú város, Sevilla és Jerez de la Frontera között félúton.)

A hölgy 1895-ben szülővárosában férjhez ment Federico Sánchez Bedoya-hoz (1844-1898.) egy kulturált és konzervatív emberhez és Sevillába költöztek. A későbbi grófnő művelt, könyvszerető és a történelem iránt különösen érdeklődő személyiség volt.

Korai özvegységétől kezdve érdeklődése a gyűjtés iránti szenvedélye felé fordult. 1901-ben megszerezte a Calle Cuna-i palotát, amelyet később a szomszédos ingatlanokkal bővített, majd hamarosan megvásárolta az első római mozaikokat Italicá-ból, amelyek jelenleg szinte a teljes földszintet burkolják. 1914-re fejezte be a ház átépítését és azt követően is a kutatók rendelkezésére bocsátotta folyamatosan gazdagodó gyűjteményét.

Művészetpártoló tevékenysége elismeréséül 1918-ban felvették a sevillai Real Academia de Bellas Artes de Santa Isabel de Hungría (Magyarországi Szent Erzsébet Szépművészeti Királyi Akadémia) tagjai közé. Az akadémia tevékenységi körei kiterjedtek a művészeti oktatásra, a kultúra terjesztésére és a műemlékvédelemre is.

Az akadémia azért viselte Árpád-házi (Magyarországi) Szent Erzsébet (1207-1231.), II. András magyar király leánya nevét, mert ő volt a korábbi spanyol királynő, II. Isabel (1830-1904.) „háziszentje”.

Abszolút nem tartozik tárgyunkhoz, csak érdekesség, hogy Szent Erzsébet Árpád-házi Jolán (1215-1257., spanyol nevén Violenta de Hungría) aragóniai királyné féltestvére volt..

A földszinti udvar közepét egy nagyméretű mozaik foglalja el, amelynek központi figurája Pán, aki éppen Galateia-nak ad szerenádot. Több képen Zeusz szerelmi életéből vett jelenetek szerepelnek, például Léda elcsábítása. (Wikipedia)

Pán a görög mitológiában a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istene. Kedvencei a kecske- és birkapásztorok, de a halászok és vadászok is az ő védelmét élvezik. Szoros kapcsolatot tart fenn a nimfákkal, táncol, énekel és játszik velük. Jellegzetes hangszere a pánsíp, mellyel gyakran ábrázolják együtt.

Léda a görög mitológiában Spárta legendás királynéja, Thesztiosz király leánya, Tündareósz király felesége. Zeusz szeme a halandók közül megakadt Léda szépségén és egy nap hattyú alakjában elcsábította a királynét. Léda megijedt férje haragjától, és hogy saját lelkiismeretét rendbehozza aznap éjjel együtt hált Tündareosszal is. Hamarosan négy gyermek született. Léda két hattyútojást szült, amiből gyermekei kikeltek. Közülük kettő Zeusztól, kettő pedig Tündareósztól származtak. Így Helené (Szép Heléna) és Polüdeukész halhatatlanok voltak, míg Klütaimnésztra és Kasztór halandók.

A mozaikokon túlmenően a földszinten még egy sor görög, római, mór, perzsa, kínai műtárgyat tekinthetünk meg.

Az épület egyik fénypontja az emeletre vezető lépcsőház, aminek a falait egy romos sevillai kolostorban összegyűjtött és aprólékos munkával helyreállított XVI-XVII. századi festett csempék díszítik.

Lentebb egy másik részlet a lépcsőházból.

Szintén gyönyörű a lépcsőház famenyezete is.

Az emelet csak idegenvezetővel látogatható és nagyrészt a XX. század eleji állapotban hagyták meg, Ez a szint is telis-tele van műtárgyakkal és itt található a könyvtárterem is.

CASA DE PILATOS

Sevilla egyik legfontosabb városi palotáját látogatjuk meg, amely egy háztömbnyi telken áll. A komplexum két-két épületből, udvarból és kertből áll. A képen látható, 1529-ben készült reneszánsz stílusú márvány főbejárat a diadalívekre emlékeztet.

A baloldali képen a palota oldalsó bejárata látható a hangulatos boltíves tornáccal.

A palota építése 1483-ban kezdődött, Pedro Enríquez de Quiñones és második felesége, Catalina de Ribera, a nemesi Alcalá Ház megalapítói kezdeményezésére és kívánságára. Pedro Enríquez 1493-ban bekövetkezett halála miatt Catalina lett a felelős a palota kialakításáért. Fia, Fadrique Enríquez de Ribera (1476-1539.) és unokája, Pedro Afán de Ribera y Portocarrero (1509-1571.) bővítették és fejezték be a ház díszítését.

Fadrique Enríquez (Tarifa első márkija) késő-középkori lovag 1518-20. között zarándoklatot tett Jeruzsálem szent városába. Útközben átszelte egész Itáliát és mély benyomást tett rá az olasz

városokban uralkodó reneszánsz művészet.

Hazatérésekor az olasz reneszánsz stílust a sevillai mudejar stílussal ötvözte a palota bővítése során. Pedro Afán de Ribera, Don Fadrique unokaöccse és örököse nagyszerű műgyűjtő és nápolyi alkirály is volt. 1568-1571. között fontos reformokat hajtott végre az épületen hatalmas műgyűjteményének elhelyezése érdekében.

Az Alcalá ház egy házasság során 1639-ben beleolvadt a Medinaceli házba és a palota azóta is Medinaceli hercegek tulajdonában van.

A Medinaceli ház alapítójának a francia származású Bernardo de Bearne-t vagy más néven Bernardo de Foix-t (?-1381.) tekintik, akit II. Henrik kasztíliai király nevezett ki grófnak 1368-ban.

Medinaceli I. grófjának a felesége Isabel de la Cerda (Sevilla, 1329-1389.), El Puerto de Santa María úrnője volt, akinek a nagyapjával, Alonso Pérez de Guzmán-nal már találkoztunk Tarifában. (A „Jó Guzmán”-nak hívott nagypapa egyben a Medina Sidonia-i hercegek őse is.) Az csak apró érdekesség, hogy Isabel de la Cerda felmenői között megtaláljuk Árpádházi Jolánt, II. András magyar király leányát is.

Luis de la Cerda y de la Vega-t (1442 – Écija, 1501.), Medinaceli V. grófját a Katolikus Királyok emelték hercegi rangra 1479-ben.

 

Ugorjunk négy évszázadot előre az időben! A Medinaceli ház jelenlegi feje Victoria Elisabeth von Hohenlohe-Langenburg (németül: Victoria Elisabeth Prinzessin zu Hohenlohe-Langenburg), Medinaceli XX. hercegnője, aki 1997-ben született Malagaban. A mostanság Madridban közgazdaságtant tanuló egyetemista hölgy még további tucatnyi hercegi és grófi címnek is birtokosa. Továbbá élő bizonyíték arra, hogy az Árpád ház leányágon a mai napig nem halt ki.

Nagyon messze vezet, de érdemes megemlíteni, hogy Marbella és a Costa del Sol rengeteget köszönhet a Hohenlohe-Langenburg családnak, mert azt kvázi Victoria nagyapjának testvére, Alfonso Maximiliano Victorio Eugenio Alejandro María Pablo de la Santísima Trinidad y Todos los Santos zu Hohenlohe-Langenburg herceg (1924-2003.) „fedezte fel” a II. világháború után. Ő volt a méltán világhírű Marbella Club Hotel alapítója is.

Az előző képeken a központi udvar és annak részletei láthatóak. Feltétlenül érdemes „elmerülni” a két oldalsó kertben is.

Az épület felső szintjét jelenleg renoválják, az napjainkban nem látogatható.

Befejezésül kitérek még a palota szokatlan nevére is: az 1520-as években Sevillában is kijelölték a Via Crucis-t, Jézus jeruzsálemi keresztútjának (Via Dolorosa) mintájára. 1630-tól a mai Medinaceli palota lett az 1321 lépés hosszú, eredetileg 12 majd később 14 stációból álló útvonal kezdőpontja, ami Pilátus évszázadokkal korábbi palotáját jelképezte.

PALCIO DE LAS DUEÑAS

Ez a csodálatos, a mai napig a főúri élettől lüktető városi palota összességében még érdekesebb, mint a Casa de Pilatos. Nevét a mellette állt, mára már teljesen lerombolt, a ciszterci rendhez tartozó Santa Maria de las Dueñas kolostorról kapta. Az itteni apácák („gazdasszonyok”) a kasztíliai királynők és királynék szolgálatában álltak sevillai tartózkodásuk során.  

Az első épületet a telken egy bizonyos Juan de Pineda emelte, aki a Polgármesteri Hivatalban dolgozott a XV. században. 1496-ban a házat Catalina de Ribera (1447-1505.) vásárolta meg a Pineda családtól. (Igen, a Ribera családot a Casa de Pilatoshoz is szoros kapcsolat fűzte.) Catalina és utódainak nevéhez köthető a ma is látható reneszánsz-mudéjar palota kialakítása, bővítése.

1612-ben Antonia Enriquez de Ribera férjhez ment Fernando Álvarez de Toledo y Mendoza-hoz, Alba de Tormes IV. hercegéhez. Így a palota tulajdonjoga átszállt az Alba hercegi családra, akik a mai napig birtokolják azt.

Alba de Tormes napjainkban egy 5.200 lakosú kisváros Salamanca megyében, Kasztília és León autonóm tartományban.

A települést II. János kasztíliai király (I. Isabel édesapja) 1429-ben odaajándékozta Gutierre Álvarez de Toledo-nak, aki élete során az extremadurai Palencia püspöke, Sevilla érseke és Toledo érsekprímása is volt (1376-1446). Vagyonát és címeit unokaöccse örökölte, aki II. Jánostól grófi címet is kapott 1439-ben. Pár évtizeddel később IV. Henrik király (Isabel féltestvére és elődje a trónon) hercegi szintre emelte García Álvarez de Toledo y Carrillo de Toledo-t, Alba de Tormes II. grófját, így ő lett az első Alba herceg.

Az Alba hercegi címet 1472. óta viselő család történelme három „házra”oszlik:

  1. Casa de Toledo (az I-XI. hercegek 1755-ig),
  2. Casa de Silva (a XII-XIII. hercegek 1755-1802.)
  3. Casa Fitz-James Stuart (1802. óta).

Fent a jelenlegi Alba herceg egyesített címere, benne Anglia, Skócia, Írország és a Casa de Toledo eredeti címere.

A leghíresebb és leghírhedtebb Alba herceg Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel (1507-1582.) volt, hercegként harmadik a sorban. Ő volt I. Károly spanyol király valamint fia és utódja, II. Fülöp legfontosabb bizalmi embere, mindkettőjük személyügyi minisztere, állam- és haditanácsuk tagja, a Milánói Hercegség kormányzója (1555-1556.), a Nápolyi Királyság alkirálya (1556-1558.), Habsburg-Németalföld kormányzója (1567-1573.).

A történészek kora legjobb hadvezérének tartják. Emlékét a németalföldi lázadás leverésével örökítette meg, ahol nagy szigorral lépett fel, megbüntette a lázadókat és legyőzte Orániai Vilmos csapatait a jemmingeni csatában. Ezekkel a „sajnálatos eseményekkel” foglalkozik Donizetti Alba herceg c. négyfelvonásos nagyoperája.

1802-ben, amikor a Toledo ház után a Silva ház is kihalt, az Alba hercegi cím a XIII. hercegnő egyik másodunokatestvérének fiára, Carlos Miguel Fitz-James Stuart y Silva-ra szállt, aki II. Jakab angol király (igaz, törvénytelen) leszármazottja is volt. Így gyakorlatilag a Fitz-James Stuart családnak az ölébe hullott Spanyolország legjelentősebb nemesi címe és az ahhoz kapcsolódó felmérhetetlen nagyságú vagyon.

A XXI. század legismertebb spanyol főnemese, enyhe „celeb beütéssel” kétségtelenül María del Rosario Cayetana Fitz-James Stuart y Silva (Madrid, 1926 – Sevilla, 2014.) ismertebb nevén Cayetana de Alba hercegnő volt. A XVIII. Alba herceg még a Guinness könyvbe is bekerült, mert a nemesi címek tekintetében ő tartotta a világrekordot:

  • öt hercegi,
  • tíz márki és
  • húsz különféle grófi címmel rendelkezett.

Cayetana viharos életét itt és most nem fogom ismertetni, de azt megemlítem, hogy 2011-ben, 85 éves korában a Palacio de las Dueñas falai között kötött harmadszor is házasságot, ez alkalommal a nála 24 évvel fiatalabb polgári származású Alfonso Diez-zel. Három évvel később a hercegnő ebben a palotában hunyt el és Sevillaban is temették el. Haláláról még a Kisalföld is megemlékezett. https://www.kisalfold.hu/egyperces/2014/11/meghalt-cayetana-fitz-james-stuart 

A hercegi cím tulajdonosa jelenleg Carlos Juan Fitz-James Stuart y Martínez de Irujo, aki 1948-ban született Cayetana első házasságából. Ő volt az, aki 2016-tól látogathatóvá tette a palotát.

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Latest Blog Posts