Tabernas és Roquetas del Mar

Ülök a kanapén Sitio de Calahonda-n és szokásomhoz híven olvasom a National Geographic magyar kiadását. Nagy cikk van a Marsról és annak kutatásáról. Éppen Kereszturi Ákos, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont bolygókutatója me- sél arról, hogy az Európai Űrügynökség ExoMars nevű roverjét (Mars járóját) – többet között – a spanyolországi Tabernas sivatagban tesztelték. Na mondom, ma is tanultam valamit! Hamar kiderült, hogy a Tabernas sivatag innen jó 250 kilométerre, Almeria megyében található és nem csak a Mars-kutatásról híres.

Gyorsan megszerveztem egy kétnapos utat és pár nappal később hajnali 7-kor már indultam is. Almeria megyébe két úton lehet eljutni. Az északi út Granada mellett visz el, a déli pedig a tengerpart mentén, Nerja érintésével. Annak érdekében, hogy átszel- hessem a sivatagot, Granada felé indultam az A-7-en, a fizetős AP-46-on, az A-92M- en és végül a „rendes” A-92-n keresztül. Útközben Granada után még júniusban is látszottak a Sierra de Nevada hófedte csúcsai.

A Tabernas sivatag – ami azért inkább csak félsivatag és nem hasonlítható össze az ősi Namíb sivataggal – valahol az A-92 330 km után kezdődik. Érdemes legalább egy helyen – pl. a 362 km-nél a C-3326-ra – lemenni az autópályáról pár fotó erejéig. (Visz- szatérni az autópályára 6 kilométerrel később lehet.)

A képen a távolban a Sierra Nevada hatalmas havas tömbje.

Gérgal falu látképe a sivatag északi határvidékén.

A táj tényleg zord, a talaj erősen köves és csontszáraz, de azért egy-egy bozót szinte mindenfelé látható. Ami feltűnő, az a látható szegénység és a karbantartás hiánya., amitől azért a Malaga környéki falvakban már elszoktunk.

A következő oldalon két tipikus sivatagi tájkép.

Kizárólag kíváncsiságból tettem egy kb. 15 km-es kitérőt és fel- kerestem Tabernas falut is, ahol a térkép szerint a képen látható modern sivatagi látogatóköz- pont található. A központ sajnos„illegalitásba vonult”, sem a megadott e-mail cím, sem a te- lefonszám nem működik.

Elkép- zeltem, hogay felvetk 2 , 3 millió € EU-támogatást, megépítették, a fenntartási idő alatt talán még működtették is, aztán gyorsan bezárták és elfelejtették az egész projektet. Tabernas egyébként egy igazi „porfészek”, egyedül a központban található néhány csinosabb épület. Van itt egy vár is a hegy tetején, de láthatólag évek óta nem látogatta senki sem. Én sem. Bátran ki merem jelenteni, hogy Tabernas meglátogatása időpazarlás volt.

A Tabernas sivatag a Mars kutatók előtt már a filmipar érdeklődését is felkeltette. Az 1960-70-es években egy sor ú.n. spagetti westernt forgattak a sivatagban és a vad- nyugati kisvárosokat imitáló kulisszák között.

„A spagettiwestern a westernfilm műfajának európai ágához tartozik, s elsősorban az olasz westernfilmek hagyományos elnevezése. Tekintve, hogy Olaszország nemzeti eledele a spagetti, erről ismerik legjobban az országot a tengerentúlon, így innen szár- mazik a filmműfaj neve is. A spagetti jelölés eleinte mintegy gúnynév volt, amit az ame- rikaiak ragasztottak az olasz vadnyugati filmekre a kezdetekben, ezzel kifejezve nem- tetszésüket.

Spagettiwesterneket olasz rendezők forgattak általában olaszországi stúdiókban, de gyakran Spanyolországban is.

Több olasz westernben szerepeltek spanyol színészek, sőt gyakran készítettek spa- gettiwesterneket olasz–spanyol koprodukcióban. Készültek kifejezetten spanyol gyár- tású westernek is. Elsősorban Sergio Leone érdeme volt a mesteri olasz westernfil- mek készítése, egyik alkotása, a Volt egyszer egy Vadnyugat nemcsak a legnépsze- rűbb spagettiwestern, hanem egyben az egész műfaj legnevesebb alkotása

Az olaszok számos újítást vezettek be a műfajba, ilyen volt a modern fegyverek hasz- nálata, vagy a cselekmény idejének kitolása abba a korba, amikor a vadnyugat már hanyatlóban volt. Bár több száz olasz vadnyugati film készült, de többségük nem ér el

magas színvonalat, és ma már csak legfeljebb filmtörténeti érdekességek. Ugyanakkor születtek komoly, ma is óriási nézettségnek és elismertségnek örvendő alkotások e műfajban.”2

 

A háromból az egyik, talán leghíresebb forgatási helyszín manapság az Oasys tema- tikus parknak ad otthont. Jellemzően pénteken és hétvégén van nyitva, akkor viszont érdemi – főleg gyerekes családokból álló – tömegre számíthatunk. Ne induljunk útnak napkrém, sapka és víz nélkül! Érdemes olyan jegyet venni (nyugdíjasnak 31 €-ért), ami egy jónak mondható büféebédet is tartalmaz. Az Oasys egy vadnyugati kisváros, egy uszoda komplexum plusz egy meglehetősen nagy állatkert.

A leghíresebb itt forgatott film „A Jó, a Rossz és a Csúf” 1966-ból, Sergio Leone rendezésében és Clint Eastwood főszereplésével. A film Morricone által komponált zenéjét mindenki hallotta már.

A képen Lee Van Cleef. A háttérben jól felismerhető a Tabernas sivatag jellemző lát- képe.

Déltől több showműsort és western bemutatót is tartanak a Sárga Rózsáról elnevezett Saloonban és a Fő téren. A kezdési időpontokról érdemes a honlapon tájékozódni, de ne feledjük, hogy a meghirdetett kezdési időpontok „tájékoztató jellegű irányszámok”.

Én – surprise, surprise – a Can Can-t és a tehenészlányok (cowgirls) táncát néztem meg.

Ebédelni kb. ¼ 2-től az Arizona étteremben lehet. Ebéd után jól esik egy kis nyújtózás a medence partján (ide a jegyvásárláskor kell kérni – elvben konkrét időpontra szóló – belépőt).

A park legnagyobb részét az állatkert foglalja el, ami túl nagy és az én ízlésem- hez túlságosan zárt, tér- kövezett. (Ehhez képest a fuengirolai Bioparc egy felüdülés.) Kár, de látha- tólag sok állat hiányzik és csak a táblákon olvasható kiírásban szerepel. Ezzel

együtt és annak ellenére, hogy az erősen dimbes-dombos állatkertnek csak a jó 1/3- át jártam be, láttam érdekes állatokat (is).

Délután madárbemutató van a „madárarénában”. Papagájok, kakaduk meg ilyenek repdesnek fel meg le. Jópofa az egész. Nekem az a papagáj tetszett a legjobban, amelyiket megtanítottak „itt a piros, hol a piros?”-t játszani és mindig „nyert”. Ügyes!

Eddigre kellően elfáradtam és elindultam a tengerpartra.

Roquetas del Mar

A parktól kellemes 45 perces autóútra található ez a tengerparti város. A településnek 1960-ban hétezer, manapság ötvenezer lakosa van (az egész municipio-nak közel 96 ezer), ezzel RdM Almeria megye második legnagyobb városa, amiről mostanáig nem is hallottam. Mindehhez 25 ezer szállodai férőhely párosul – azaz el lehet képzelni, hogy egy igazi turistagyárba érkeztem. A Covid láthatólag komoly „léket vágott” az iparágon, minden második üzlethelyiség vagy be van zárva, vagy be van zárva és eladó is. Az utcákon alig látni embereket, ennek ellenére a parkolás felér egy rémálom- mal. El nem tudom képzelni, mi történne, ha ripsz-ropsz visszatérnének a turisták?

A nagyjából 600 szobás, négycsillagos szálloda korrekt. az árak kb. a fele a Costa del Sol-nak. Itt legalább jó sokan vannak, főleg kisgyerekes spanyol családok.

Vacsora előtt még elautóz- tam a Cas- tillo de Santa Ana-hoz, ami már száza- dok óta a ki- kötőt védi.

 

A bástyáról szép a kilá- tás.

Váratlan fordulat: a kikötőben még találkoztam igazi halászokkal is.

Péntek lévén büfé típusú gálavacsora volt a szállodában, kerek 18 €-ért. (No com- ment!) Mindenhez, de tényleg mindenhez csak műanyag kesztyűben lehetett hozzá- érni. Egyszer véletlenül megfogtam szabad kézzel egy szedőeszközt, mire egy szú- rósszemű idősebb asszonyság azonnal feljelentett egy főpincér szerűnél, aki erre ke- ményen rendreutasított és idegesen kicserélt legalább tíz szedőeszközt háromméte- res környezetemben. Menetközben persze magam is a rezsim támogatója lettem, ami- kor megörültem, hogy senki sem fogdosta össze előttem szabad kézzel a baguette-t,

amiből én is vágtam két szeletet. A vacsoránál elfogyott kb. 4.000 műanyag kesztyű és legalább 250 kg előfözött langustina.

Másnap reggel nagy reményekkel indultam a Salinas (tengeri sólepárlók) és a Maris- mas (lápvidék) felfedezésére. A Google Maps mutatott egy utat, amiről kiderült, hogy 10 km per óra sebességgel járható földút, ráadásul egy sorompónál végződik, ergo fordulhattam vissza. Ezt az utat nem javaslom senkinek, ezért nem is részletezem.

Ráadásul sólepárlás már régen nincsen errefelé, láp is kevés, madár még kevesebb, ráadásul mindig mozgásban vannak (konkrétan repülnek), hogy ne tudjam őket lefény- képezni. Azért a táj akár érdekesnek is mondható.

Aki „echte” tengeri sólepárlásra kíváncsi, utazzon el Huelvaba, vagy Walfischbuchtba. Huelvaról magam is írtam korábban részletes beszámolót.

Így néz ki a Playa de Cerrillos 18 Celsius fokban:

Ez meg a zsákút végállo- mása, a Torre de Cerrillos, a középkorból. Állítólag egy tengerparti őrtorony volt.

Visszacammogtam oda, ahonnan elindultam és a Google Mapsen megcéloz- tam a Faro Sabinart. Ehhez az AL-3300-ról kell letérni balra egy ravasz kanyar után. Amennyiben túl me- gyünk a letérőn, tehetünk egy jó 8 km-es kört (ahogy én is). Mondjuk egy rendes parkolót megérdemelne szegény világítótorony. A letérőtől oda-vissza kere- ken 2,6 km a séta, ezt érde- mes bevállalni. Mivel nem volt túl meleg, én is megjár- tam az utat és nem bántam meg. Kár, hogy a világítóto- rony le van kerítve és nem lehet lejutni a tengerpartra.

Errefelé legalább vannak rendes sós vizű mocsaras tavak (fent) meg dűnék (lent).

A következő oldalon a világítótorony az út végén, jobbra meg a névadó „sabinar” bo- gyós növény. Latinul „Juniperus phoenicea subsp. turbinata”-nak hívják, de ettől sem lettem okosabb.

Innen már hazafelé vezetett az út, hatalmas, fedett mezőgazdasági zöldség-gyümölcs ültetvények mellett:

A következő oldalon egy éppen épülő új telep fém vázszerkezete látható:

Összefoglaló jelleggel megjegyzem, hogy ehhez az úthoz érdemes magunkkal vinni egy csekély mennyiségű fanatizmust is. Andalúzia felfedezését ne Roquetas del Mar- ban kezdjük, de ha már mindent (is) láttunk, akkor talán érdemes errefelé is útra kelni

Ellenben a most leírt utazás kiválóan kombinálható Nerja, Almeria és a Cabo de Gata meglátogatásával, amiről 2018-ban írtam már hosszabban.

Sitio de Calahonda, 2021. június 25. (a kötelező kültéri maszkviselés utolsó napja).

Réthy Imre

 

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

TOPICS

GET IN YOUR MAIL

CONNECT WITH US

Move2Marbella
21:22

Found what you were looking for?

Let me help you
Move2Marbella
Move2Marbella
Found what you were looking for?
22:24
Let me help you